A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
TANULMÁNYOK - FARAGÓ Tamás: Házassági szezonalitás Magyarországon a 18-20. században
A meglepetést az okozza, hogy a gazdasági-társadalmi tényezők házassági szezonalitással való összefüggése többségében szintén alacsony mértékű. Az egyetlen igazán számottevő erejű összefüggés a válások és a decemberi házasságkötések vagyis két, a hagyományos egyházi felfogással ellenkező cselekedet - között látszik, ez azonban a református népesség arányával függ össze. A vizsgálat időpontjában még polgári házasságkötés nem létezik (csak 1894-ben vezetik be) és a válás a lakosság többségét kitevő római és görög katolikus népesség számára gyakorlatilag lehetetlen. 13 Két további gyenge, de felismerhető összefüggés is észlelhető: az írni-olvasni tudás magasabb aránya pozitívan függ össze az adventi házassági tilalom be nem tartásával, viszont negatív kapcsolatban áll az őszi házasodási csúccsal. A nyári házasodási csúccsal viszont az őstermelők aránya áll negatív összefüggésben, így nem csoda, ha az iparban, kereskedelemben és közlekedésben foglalkoztatottak arányával pozitív kapcsolatot mutat. Vagyis kiinduló vizsgálati adataink egy sok tényezővel összefüggő, számos regionális mintát tartalmazó színes mozaikképet mutatnak, mely az urbanizációval, az ipari-kereskedelmi foglalkozások arányának növekedésével, a műveltségi színvonal emelkedésével, a tradicionális vallásosság csökkenésével párhuzamosan - de régiónként és felekezetenként eltérő ütemben - fokozatosan egységesül. Ismét Budapest adatára (2. tábla) hivatkozhatunk azonban akkor, amikor utalva a házasodási csúcsnak az 1930-as évektől megváltozó, tavaszról nyárra történő eltolódására - megjegyezzük, hogy a homogenizálódás nem jelent egyúttal változásmentességet is. Összegezés A néprajz, a szociológia és az egykorú statisztikai irodalom megállapítása szerint a hagyományos magyar társadalomban az esküvőtartás szokásos időszaka a késő ősz, valamint a tél vége. Az ütemezést az a szokásrendszer szabja meg, mely az időpontot a mezőgazdasági munka szezonalitásának megfelelően választja ki. Az itt vázolt képpel azonban nemcsak a történeti demográfiai lokális esettanulmányok egyes eredményei nem hozhatók szinkronba, hanem a házassági szezonalitásra vonatkozó hivatalos statisztikai adatok elemzése során keletkezett eredmények sem. A hagyományos magyarországi társadalomban a házassági szezonalitásnak legalább fél tucat regionális mintája létezett, melyeknek a mezőgazdasághoz való kötődésnél sokkal erősebb meghatározója volt a felekezeti hovatartozás. A szezonalitási típusok alakítását azonban ezen kívül még számos más tényező befolyásolta: az urbanizáltság, a műveltségi szint, a tradicionalizmus mértéke (milyen mértékben mert szembeszállni egy populáció az esküvő időzítése során a hagyományos családi-vallási értékrenddel) és természetesen a foglalkozási-társadalmi rétegződés. Általánosságban azt lehet mondani, hogy valószínűleg Európa legtöbb országában a szezonalitásnak különböző regionális típusai léteztek. Nemcsak Anglia adatai igazolják ezt (Kussmaul 1985), hanem ez derül ki Franciaországra (Guillaume-Poussou 1970: 184) és Németországra (Imhof 1975. I.: 198-216; Rödel 1985: 178) vonatkozóan is. Vizsgálataink alapján azonban az a véleményünk, hogy a regionális típusok vagy minták létrejötte, bár minden valószínűség szerint összefüggött gazdasági tényezőkkel is, nem egyszerűen a gazdaság fejlettségétől vagy fejletlenségétől függött. A házassági szezonalitási minták görbéinek alakulása nem pusztán - s talán nem is 13 Az igen szigorú feltételek miatt minimális azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a katolikus egyház a házasság felbontásához, illetve érvénytelenítéséhez hozzájárult. 253
