A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
TANULMÁNYOK - FARAGÓ Tamás: Házassági szezonalitás Magyarországon a 18-20. században
Római Görög GörögEvangélikus Izraelita katolikus keleti százalék Református Összesen Min. 0,3 0,1 0,1 2,5 2,2 5,4 2,3 Max. 21,7 34,3 21,7 21,9 18,3 11,2 21,5 Std. 7,3 9,5 7,7 6,2 5,3 1,7 6,8 V% 87,3 113,9 92,4 74,5 62,9 20,0 81,2 Forrás: Láng-Jekelfalussy 1884: 341-342. Az ország összesített adatai az ismeretes három csúcsot mutatják: január-februárt és novembert, illetve egy kisebb, az átlagot alig valamivel meghaladó arányú májust, miközben az összes többi hónap értéke mélyen átlag alatti értékű. Ezzel szemben viszont a felekezetek szerint bontott adatok megoszlásai markánsan eltérnek egymástól. A római és görög katolikusok, valamint a görögkeletiek és az evangélikusok házasságkötéseinek szezonalitása az országos görbéhez közel álló. Lényegesen elüt ettől az izraeliták házasodási görbéje, amely mindössze két kisebb, de teljesen eltérő időpontban (júniusban és augusztusban) jelentkező kiugrást mutat. Úgyszintén sajátos a reformátusok mintája: házasságaik több, mint kétharmada egyetlen nagy, novembertől márciusig húzódó csúcsban kerül megkötésre. Természetesen mások a „tiltott időszakok" felekezetenkénti adatsorai is. A római katolikusok és a két görög szertartású felekezet betartja a vigalmak-lakodalmak mellőzésére vonatkozó hagyományos tilalmat, az evangélikusok ingadoznak (az értékekből következően a közösségek egy része betartja, más része nem), míg a reformátusok és az izraeliták saját vallási előírásaikat követve ekkor is házasodnak. Érdekes képet mutat az egyes sorok szórásának összevetése. Értéke a legnagyobb az erősen tradicionális görög katolikusoknál, illetve görögkeletieknél, de szélsőségesen magas, - bár az országos átlaghoz közel áll - a római katolikusoknál is. Ellenben a két protestáns felekezet, az evangélikusok és a reformátusok házassági szezonalitásának szóródási együtthatója (V%) átlag alatti nagyságú. Külön kategóriába tartoznak az izraeliták: szóródási együtthatójuk nem egészen 20 százalékos értéke megfelel a 20. század közepi városi adatokénak. Vagyis míg a többi felekezet házasságkötései meglehetősen nagymértékben ingadoznak - kiugró házasodási csúcsokat esetenként szinte esküvő nélküli hónapok követnek -, addig az izraeliták házasságkötéseinek hónapok szerinti megoszlásában alig van különbség. Tegyük ehhez hozzá azt, hogy az 5. táblában közölt adatok az egy-egy felekezet helyi adatainak országos átlagából kirajzolódó házassági szezonalitást mutatják. Mint azt az 1. táblában közölt esettanulmányok adatsorai jól illusztrálják, egy-egy felekezeten belül viszont több szezonalitási minta is előfordulhatott, részben az eltérő szokásokból, részben az eltérő egyházi szabályozásokból következően. 7 Még bonyolultabb lesz a kép akkor, ha adatainkat területi bontásban próbáljuk meg elemezni. A Központi Statisztikai Hivatal 1891. évi adatközlése alapján fel tudjuk rajzolni 71 megye és 28 város 8 házassági szezonalitásának görbéjét. Megvizs7 Bár a római katolikusok - és valószínűleg a görög szertartásúak - házassági szezonalitásra vonatkozó szabályozása egységes maradt, a protestáns felekezetek körében az esküvő napjára és időszakára vonatkozó tilalmak és ajánlások egyházkerületenként különbözőek lehettek (Pokoly 1894). 8 A rendeletalkotási joggal rendelkező ún. törvényhatósági jogú városok, többségük a legnagyobb és legfejlettebb települések soraiból került ki. 248
