A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FARAGÓ Tamás: Házassági szezonalitás Magyarországon a 18-20. században

1. tábla A házasságkötések szezonális ingadozása a 18. században Hajdúnánás a) Tiszacsege a) Csornád b) Pásztó c) Algyő c) 1790-1792 1775-1799 1758-1800 1693-1720 1786-1795 százalék Január 48,0 28,3 39,4 43,4 10,6 Február 15,0 19,6 13,8 41,0 11,5 Március 6,0 8,8 2,1 ­0,9 Április 3,0 4,6 ­­4,4 Május 5,4 4,3 4,8 3,5 Június 2,0 3,3 2,1 ­2,7 Július 2,0 4,6 5,3 2,4 0,9 Augusztus ­0,8 ­­­Szeptember ­2,5 ­1,2 1,8 Október ­4,6 1,1 2,4 6,2 November 7,0 9,2 31,9 3,6 57,5 December 17,0 8,3 ­1.2 ­Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 N 240 94 237 113 Min. 0 0,8 0 0 0 Max. 48,0 28,3 39,4 38,0 57,5 Std 13,2 7,6 12,9 11,6 15,3 V% 158,2 91,2 154,3 139,7 183,3 a) Református lakosság b) Evangélikus lakosság c) Római katolikus lakosság. Források: Baranyai 1987; Bencsik 1977; Csocsán 1959; Hausel 1990; Kováts 1973. Már a 18-19. századi anyakönyvi adatok eddigi vizsgálata alapján is nyilván­való az a tény, hogy a reformáció Magyarországon nem minden esetben járt a há­zasságkötés szempontjából hagyományosan mellőzött „tilalmi időszakok" megszűné­sével - esetünkben például az evangélikus Csornád faluban éppúgy betartják azokat, mint a római katolikus közösségekben. Az is megállapítható, hogy a szinte minde­nütt döntően mezőgazdasággal foglalkozó 18-19. századi helyi társadalmak körében több egymástól eléggé eltérő szezonalitási minta létezett. A két nagy csoporton belül - ti. akik betartották a házasságkötésre hagyományosan tilalmas időszakok szokását és akik nem - számtalan altípust találtunk attól függően, hogy a házasodási csúcsok száma egy, kettő vagy három volt és a házasságkötések mennyire egyenletesen osz­lottak meg (milyen mértékben szóródtak) az év folyamán. A képet tovább bonyolí­totta az, hogy Magyarország már a középkorban is többnemzetiségű ország volt, majd a török háborúk befejezését követő újratelepülés során a 18. században újabb bevándorlók, különböző közép-európai és balkáni eredetű etnokulturális csoportok (nem számítva a kisebb csoportokat elsősorban németek, horvátok, szerbek, romá­nok és zsidók) telepedtek meg a törzslakosság által nem lakott területeken. Ezek szokásrendszere, vallási előírásai, gazdálkodási kultúrájuk sok tekintetben különbö­243

Next

/
Oldalképek
Tartalom