A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
TANULMÁNYOK - FARAGÓ Tamás: Házassági szezonalitás Magyarországon a 18-20. században
gyakorta nem a tényleges történéseket figyelték meg és írták le, hanem a normákat, az elvárásokat („hogyan szokták", „hogyan kell", „hogyan illik" tenni valamit), melyek a dolog természetéből adódóan, nem mindig és nem minden társadalmi csoportnál feleltek meg a ténylegesen lezajlott jelenségek jellemzőinek, hanem gyakorta csak szubjektív vélekedések voltak. A másik kutatási terület, amelyik a hagyományos magyarországi társadalom házassági szezonalitásáról adatokat szolgáltatott számunkra, a történeti demográfia volt. Az 1960-as évek eleje óta Magyarországon kb. két tucat olyan helyi vizsgálat eredményei láttak napvilágot, ahol a szerzők az egyházi anyakönyvek alapján adatokat közöltek a vizsgált közösség népmozgalmának - s benne a házasságkötéseknek - 18-19. századi szezonális ingadozásáról. Bár történtek kísérletek arra, hogy a néprajzi megfigyeléseket az anyakönyv, mint forrás segítségével ellenőrizzék (Kós 1980; Horváth 1989), valójában a két megközelítés, a néprajzi és a történeti demográfiai kapcsolódása nem igazán történt meg. A néprajzkutatók többnyire máig nem figyelnek arra, hogy a házasságok szezonalitásának tényleges alakulása megfelel-e az általuk gyűjtött szokásrendszeri normáknak. A történeti demográfusok viszont a születések és halálozások ingadozásainak leírása és elemzése után a házassági szezonalitással többnyire már nem tudnak mit kezdeni, hanem rendszerint átveszik a néprajz ide vonatkozó sztereotip megállapításait még akkor is, ha saját adataik ezt nem mindig, illetve nem egyértelműen támasztják alá. A harmadik nagy, eddig meglehetősen kihasználatlanul maradt forráscsoport és megközelítési mód, ahol a házasságok szezonalitására vonatkozó eredményeket találhatunk, az a hivatalos statisztika. Ennek magyarországi kialakulása - különösen kelet-európai mércével mérve - viszonylag korainak tekinthető. Már az 1850-es évekbeli osztrák irányítás alatt álló statisztikai szervezet is gyűjtött és közzétett a házassági szezonalitásra vonatkozó statisztikai adatokat, majd az 1867 után létrejött önálló magyar statisztikai hivatal az 1870-es évektől kezdve rendszeres és részletes adatközléseket végzett. Mindez azért érdemel figyelmet, mert Magyarországon az ipari forradalom és az evvel párhuzamos társadalmi változások ténylegesen csak a 19. század utolsó harmadában bontakoztak ki, a hagyományos agrártársadalom háttérbe szorulása, majd felbomlása pedig - egy-két fejlettebb régiótól eltekintve - inkább a 20. században zajlott le. 3 Vagyis a területileg többé-kevésbé egyenlőtlenül szóródó történeti demográfiai elemzések mellett - melyek nem igazán elégítik ki a statisztikai mintavétel szabályait -, az ország egész területét pontosan mérő egykorú hivatalos statisztikai adatközlések szintén alkalmasak a hagyományos társadalom házassági szezonalitásának vizsgálatára kisebb régiók - egyes települések esetében egészen a 20. század közepéig, országosan pedig az első világháborúig. 4 A házassági szezonalitás vizsgálatával kapcsolatban tehát némileg mások a kutatás lehetőségei Magyarországon, mint Nyugat-Európában. Előnytelen az a tény, hogy a források által felölelt lehetséges időintervallum lényegesen rövidebb. Az anyakönyvezés Magyarországon - nem utolsósorban a török háborúk miatt - a 17. század végén indult meg és csak a 18. század végére vált általánossá (Fiigedi 1980), 3 Tulajdonképpen a „megvalósult szocializmus" 1950-es évek elejétől induló termelőszövetkezetszervezési kampánya tekinthető a záróaktusnak. 4 Az első világháborút követő trianoni béke után Magyarország eredeti területe harmadára csökkent és a statisztikai adatközléseknek keretet nyújtó belső közigazgatási határok is megváltoztak, így a megyei beosztás szerint közölt demográfiai idősorok konzisztenciája többnyire megszűnik. Hosszú távú, azonos tartalmú idősorok már csak egyes településekre nézve állíthatók össze. 241