A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - HOFFMANN Tamás: A szántóföld művelése Európában

kétségbevonhatatlan bizonyítékok, milyen útvonalon jutott el kontinensünkre. Lehet, hogy az Ibériai-félszigeten szántottak vele először, innen terjedt tovább az AtlantiEurópába. De lehet, hogy Dél-Európán és a Duna-völgyön át jutott el a 2. évezred derekára Dániába (jóllehet, a terjedés mérföldköveit jelző leletek eddig még nem kerültek elő). Csaknem egy évezred múlva tűnik fel Svédországban, majd valamivel később Angliában. Érdekes, hogy Itáliában és Közép-Európában az i. e. 1. évezredben használt példányok a legrégibb leletek. Ezzel szemben a karóeke mindenekelőtt a dél-európai hegyvidékeken található. A Krím félsziget, Liguria s talán Ciprus korai bronzkorának leletei szolgálnak keretül a szántóföldi gazdálkodás kétségbevonhatatlan tényeinek. Kréta szigetén a 2. évezredben szántottak karóekével, s nem sokkal később feltűnt Itália hegyoldalain is. Gyakori emlékei ezek az alpesi sziklarajzoknak. (Később, majd ezer év múlva jutott fel a kelet-európai erdőségbe, noha a Pontusi síkon már a 2. évezredben talpas ekék lehettek használatban.) Jóllehet, a leletek csekély számban állnak rendelkezésre, az adaptáció vagy a feltalálás csak sejthető, így ebben a történetben majdnem minden találgatás, ám anynyi bizonyos, hogy a kötöttebb talajokon talpas ekéket használtak, a laza (köves) hegyoldalakon (vagy a volt fenyőerdőkben északon és keleten) túróekéket. Az i. e. 700-500 közötti időből való leletek között nyeles ekevasak is vannak. Ezek az ekék legrégebbi vasalkatrészei. Angliától a Cseh-medencéig és Pannóniáig szóródnak ezek a leletek. A kelta időben köpűs vasak váltják fel őket. Talán olyan ekék tartozékai voltak, amelyeknek talpa és gerendelye egyetlen fából van (mint a Dabergotzban és a Walleban talált példányoknak), de lehet, hogy karóekékhez tartoztak (amilyet Dostrup mellett találtak vagy Kölnben egy modellen ábrázoltak). Ezeket a szerszámokat az i. e. 7-5. század, majd a 6-1. század között Dél-Angliától Ukrajnáig és Dél-Lengyelországig elterülő övezetben használták és meglehet, hogy legkorábban a Szajna, a Rajna és a Duna völgyében terjedtek el. Nincs kizárva, hogy a kelták leleménye volt mindez. Aminthogy az sem, hogy az i. e. 1. évezred derekán klímaváltozás tette nehezebbé a gazdálkodást, csapadékbőség és gyomosodás akadályozta ekkor a szántó-vető parasztokat. A vasalkatrész azonban megkönnyítette dolgukat: több földet szántottak fel, mint annak előtte, nemcsak pótolták a kiesett termést, hanem növelték is a betakarítható mennyiséget. Görög pohár oldalán szántójelenet. I. e. 6. sz. 209