A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - GYULAI Éva: A miskolci Avasi templom 16. századi sírkövei

ciós elvet - felül a címer - a sírkövek szöveges információhordozó funkciója magyarázhatja, hiszen akár a templom padozatán eléjük állva, akár annak falán szemlélve őket, a síremlékek epigráfiai része - a textúra - jobban olvasható, lévén közelebb a szemlélőhöz. A Miskolcziak sírköveinek szerkesztése az erdélyiekének éppen fordítottja: a téglalap felső részét foglalja el a szövegmező, s ez mintegy alapon nyugszik a címeren. Ez a szerkesztésmód Északkelet-Magyarországon is ritkább, de a sárospataki templom sírkövei között éppen Miskolczi Márk gyermekeinek sírköve (1584), valamint Archy(Árky) András (1614) és Csernél György (1621) sírköve is ezt a kompozíciós elvet követi.

25 (12. kép.) 1583-ban Julianna Hagerin kassai sírkövén is ezt a szerkesztési princípiumot választotta a kőfaragó.

26 (13. kép.) A kassai kőfaragvány azonban a szöveg- és a címermező arányát tekintve is hasonló a közel egykorú miskolci kövekhez. Míg a sírfelirat és a címer aránya általában - s nemcsak Erdélyben - 2:1, mind a kassai mind a miskolci emlékeken majdnem ugyanakkora a két kompozíciós elem. Miskolczi István sírkövén a felirat mezeje 77 cm, a címeré 54 cm magas, Illavölgyi Kataliné pedig 82:77 az arány. Ezzel a címer főként díszítő funkcióján nyugvó egyensúly megbomlik, a szöveg sűrű, viszonylag apró betűivel inkább könyvlapra, mint kőfaragvány textúrájára emlékeztet. A Miskolczi család kőemlékein címerek hangsúlyos arányával és elhelyezésével nem áll összhangban egyszerű, címersisak és -takaró nélküli ábrázolásuk. Miskolczi István címere jobbfelé sújtó, levágott vitézi kart mintáz, markában görbe szablyával, ennek két oldalán hatszögű csillaggal és holddal. A címerpajzs tárcsa alakú, csücskös talpú, karélyos, kissé elrajzolt, nem szimmetrikus, a tárcsapajzsok korabeli reneszánsz ízlésű változata. A török kor - szinte kötelezőnek tekinthető ikonográfiája szerinti címerkép valószínűleg a címernyerő vitézi érdemeit van hivatva demonstrálni, míg a csillag-hold motívum az élő heraldika korában általános kozmikus szimbólumok, szerepelnek például Miskolc 14-15. századi címeres pecsétképein is. A rokon család korabeli címerén, a Miskolczi gyermekek (György és Zsuzsanna) sárospataki sírkövén merőben más ábrát találunk. A tornasisakos, sisaktakarós kartus-pajzsba foglalt címer természet utáni alakot egyáltalán nem tartalmaz, a pajzs mezejét latin kereszt osztja négy részre, ezzel szinte a haraldika kezdeti korszakáig visszanyúló egyszerű heroldalakos címerábrát hozva létre. A sárospataki Miskolczi-címer mégis mutat az Avasi templom sírköveivel valami ikonográfiái rokonságot: mind a sárospataki mind az Illavölgyi címeren a reneszánsz és barokk kedvelt pajzstípusa szerepel: a kartus. A pergamen és a papír hajlékonyságát, mozgalmasságát idéző forma a címereknek is vibráló hangulatot kölcsönöz. Miskolczi Ambrusné címerpajzsa már formáját tekintve is unikum: a szinte kör alakú, egyhén tojásdad pajzsforma ritka a heraldikában. Ezek az alakzatok inkább a festett címerek kereteiként szerepelnek a korabeli heraldikai ikonográfiában

27 (14. kép). Címeradományban, címeres levélen igen ritka ez a címerpajzs, de éppen a miskolci származású Miskolci Szabary Lukács 1580-ban Gyulafehérváron kiállított armálisán szerepel kartuspajzsba foglalt nemesi jelvény

28 (15. kép). Az Illavölgyi-címer képe: a hegyével a címerpajzs teteje felé néző lándzsa25 Gervers-Molnár V., 1983. 143-145. kép. 26 Uo. 142. kép 27 Nyulásziné Straub É., 1987. 85. 28 OL R64. 197