A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FENDLER Károly: A magyar-koreai kapcsolatok száz éve (1892-1992) (magyar és angol nyelven)

A koreai nép történelmének tragikus fejleményeit - a japán protektorátus, majd a teljes annexió előkészítését - azonban 1904-1905-ben már 20, 1910-ben pedig mintegy 30 jelentés elemzi. Az Osztrák-Magyar Monarchia tokiói nagykövetsége közel 30 évet átfogó anyagainak fő értékét és egyben aktualitását az adja, hogy mindvégig szerves egységben, szoros összefüggésben tárgyalják Korea belső és nemzetközi helyzetét, a belpolitikai fejleményeket és a nagyhatalmak Korea-politikáját. Ebben a megközelítésben is különös érdeklődésre tarthatnak számot Korea önállóságával, függetlenségével kapcsolatos elemzések, megállapítások. így például gróf Khuen-Héderváry magyar miniszterelnök a Monarchia közös külügyminiszteréhez intézett levelében - Korea japán annexiójának elismerése kapcsán - elítélte a japán politikát s javasolta: a Monarchia ne siessen annak elismerésével. A magyar-koreai kapcsolatok története az I. világháború előtti évtizedekben nem volna teljes, ha nem vizsgálnánk, hogy mit tudtak Magyarországról Koreában, milyen kép alakult ki rólunk a századforduló éveiben. Az ez idő tájt kibontakozó felvilágosodási mozgalom, a kémong undong hívei reformtörekvéseik, nézeteik népszerűsítésére, terjesztésére gyakran fordították le a nyugati országok, népek kiemelkedő haladó személyiségeinek életrajzát, műveit, a szabadságharcok történetét. Ekkor jelent meg például az Elbeszélések a hős Kossuthról, az 1848-1949-es magyar szabadságharc vezetőjéről című kötet. Tudomásunk szerint ez volt az első könyv, amely Magyarországról Koreában megjelent. Nem kizárt, hogy Tokai Sanszi japán írónak, Kossuth Lajos személyes ismerősének 1885-ben japánul, azonos címen megjelent műve koreai fordításáról lehet szó. Korea japán annexiójával (1910) és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásával (1918) a magyar-koreai hivatalos és egyéb kapcsolatok hosszú időre megszakadtak. A két világháború között Magyarország csak Japánnal tartott fenn diplomáciai kapcsolatot. így koreai vonatkozásban csupán szórványos érintkezésekről van tudomásunk. Közülük mindenekelőtt An Ik-The (1906-1965), a kiemelkedő koreai zeneszerző, később a Koreai Köztársaság himnuszának szerzője magyarországi tanulmányútját említhetjük. 1937-1938-ban Kodály Zoltánnál tanulmányozta a magyar és a kelet-európai népek zenéjét, majd 1943-ban ismét Budapesten járt s hangversenyt adott. 1936-ban a magyar sajtó terjedelmes tudósításokat közölt Szong Gi-Cson maratoni futó világra szóló győzelméről a berlini olimpián, kiemelve koreai nemzetiségét. Nem közvetlen magyar-koreai vonatkozású, s részben még feltáratlan Kun Bélának, az 1919-es magyar Tanácsköztársaság vezetőjének tevékenysége a koreai kommunista mozgalom kezdeteinél, a Komintern háromtagú Korea-bizottságában (1922-1931). Mindenesetre, a japán csendőrség az 1922-1924-es években Koreában, Mandzsúria koreaiak lakta körzeteiben tartott razziái során több ízben talált Kun Béla által is aláírt Komintern-anyagokat (a Koreai Kommunista Párt megalakításának előkészítésére vonatkozóan). Ami a magyar-japán hivatalos államközi kapcsolatokat illeti az 1930-as években, mint már említettem, itt koreai vonatkozásokat csak nagyon szórványosan találhatunk. Ebből a szempontból inkább a japán politikai általános magyar megítélése tarthat számot érdeklődésre. Ebben bizonyos kettősséget tapasztalhatunk. Egyrészt, a 20-as, 30-as években mindkét országban nagyon divatos volt az állítólagos „rokonság" kutatása, hirdetése, baráti társaságok alapítása stb. Másrészt azonban a diplomáciai jelentésekben és hivatalos iratokban nyomon követhető a japán fasizmus és a japán expanziós tervek elítélése. A magyar honvéd vezérkar például havonta 155