A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BYONG-MO KIM: Megalitikus kultúrák Koreában (magyar és angol nyelven)

találhatók dolmenek a félsziget nyugati részén, különösen a folyók és a patakok mentén. Néhány helyen pl. a délnyugati részen, Cholla tartományban, egy helyi kutató több típusukat figyelte meg; előfordul pl. a „lábszáras" típus, melynek fedőlapját 2-4 kőlap tartja, vagy a „lábfejes" típus, melynek fedőkövét sok kis kődarabra helyezték. A lábszáras típus esetében feltehetően a kőlapok tulajdonképpen egy négyszögletes föld feletti kőkamrát formáznak, míg a lábfejes típusról feltételezik, hogy eredetileg az alul levő kis kődarabok egy négyszögletes vagy kerek kamrát alkottak volna. Egy másik koreai dolmentípus a fedőkő kamrával, vagyis egy, a földre helyezett fedőkő, koporsóul szolgáló föld alatti kőkamrával. A falakat és a fenékkövet itt is sok kisebb kő alkotja. Japánban a dolmenek a Dzsómon-időszak legkésőbbi fázisában jelennek meg Kjusuban s népszerűségük tovább tartott a Jajoi időszakban is. A japáni dolmenek szerkezete a mono típushoz tartozik; vagyis egy, a földre helyezett zárókőből és egy alatta levő kőkamrából állnak. Néha a kőkamrát urnákat tartalmazó koporsó helyettesíti. Ling, Shun-sheng professzor úr azt írta a tajvani dolmenekről, hogy sok őskorit és sok történeti korokból származót tartanak köztük számon. Jelenlegi ismereteink szerint a szigeten csak „lábszáras" típusúak vannak. Kína partvidéki területein néhány helyen - pl. Shan-tung és Che-kiang tartományokban - figyeltek meg dolmeneket. A shan-tungi a lábszáras típushoz tartozik, míg a che-kiangi a lábfejeshez. Kína belső részéről, a Chung-yuan-i területről egyetlen dolmen sem ismert, ugyanakkor a tibet-szechwuni területen, a Yangt-tzu folyó felső folyása mentén Cheng, Te-kun szerint számos dolment figyeltek meg.

5 Dél-Ázsia szigetein számos dolment regisztráltak, illetve tártak fel. Pl. DélSzumátrán lábszáras típushoz tartozókat figyelt meg Van der Hoop 1932-ben, a szerző pedig egy lábfejes típust is közölt.

6 Indonéziában a menhireken, kőkamrákon és dolmeneken kívül még számos változatuk van a megalitikus emlékeknek, ilyenek pl. a kővel körülkerített területek (Batu Katáng) és a kőszékek. Sulawesin (Celebesz) pedig több menhiren is találhatók olyan bemélyedések, melyek a megalitikus emlékekkel kapcsolatos kultuszok fontos elemei. Úgy tűnik tehát, hogy a sziget lakói aktívan gyakorolták ezeket a kultuszokat. Sakar szerint India a megalitikus kulturális zónába tartozik. Sir Mortimer Wheeler is közölt számos dolment, a belőlük előkerült sírmellékletekkel együtt. Indiában a dolmenek fedőlapja alatt levő kőkamra falán előfordulnak ablakok is, azonban az ablakos dolmenek nem gyakoriak Ázsiában. A kevés előfordulás egyike a Kaukázus, ahol a majkopi kultúra dolmenjein találhatók ilyenek.

7 Összegezve a dolmenek ázsiai elterjedését, megállapíthatjuk, hogy Kína kivételével egész Ázsiában gyakoriak. 5 Cheng, T. K. 1963. i. m. pp. 181-182. 6 Kim, B. M. 1980. „Megalihts in Java", JKAS, No. 8. (koreai, angol kivonattal) 7 Sulimirski, T. 1970. Prehistoric Russia, N. Y. 143