A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

jóval bizonytalanabb következtetésekre nyújt csak lehetőséget a Bogya-Alsógellér (Bodza-Holiare, Szlov.) - homokbányai, 10-11. századi temető 439. sírjának egy szokatlan leletegyüttese. Itt ugyanis a váz bal térde mellett egy cserépbogrács hat töredéke (6. tábla 3-4) is előkerült. E hullámvonal-köteggel díszített edénynek azonban egyrészt éppen a peremrésze hiányzik, így inkább csak sejthető, hogy az egykor talán az a típusba tartozhatott. Másrészt pedig, e töredékek esetében joggal merülhet fel a másodlagos sírba kerülés lehetősége is. E körülmény pedig annak ellenére mérlegelni kell, hogy már felmerült más 10-11. századi, köznépi temetkezésnél az, hogy a sír földjében, közvetlenül a váz mellett lelt bográcstöredékek feltételesen talán mellékletként is értékelhetők. A Bogya-alsógelléri temető feletti felső, kevert földréteg Árpád-kori cseréptöredékeket tartalmazott, annak megbízható jeleként, hogy a sírmező felett még az Árpád-korban egy település létesült. A fentieket összegezve: az anyaggyűjtésem során átvizsgált, 10-11. századi, cserépbográcsot is tartalmazó, kisalföldi leletegyüttesek, illetve a hullámvonal-köteggel díszített bográcstöredékek alapján azt kellett tapasztalnom, hogy - három kivételtől eltekintve - ezekben csak a fentebb említett két, jól profilált peremalakzat, azaz az a és a c típus fordul elő. Mindhárom kivétel egy-egy széles, vízszintes, lekerekített élű, azaz b típusú perem a Marcelháza-Patpuszta (Patince, Szlov.) - Duna-parti település 60, 62. objektumának betöltésében (6. tábla 1-2, 5-12), illetve a soproni várárok előkapui részének 3a rétegében. E három leletegyüttes közül a két marcelházi hordozhat magában több tanulságot - ezért ezeket csak alább, a b típusú bográcsperemek időrendjének bemutatásakor elemzem részletesebben. A harmadik kivétel, a soproni várárok 3a rétege azonban inkább a leletkeveredés egy példája. Ez ugyanis egy b típusú, azaz egy széles, lekerekített élű bográcsperem mellett nemcsak hullámvonal-köteges edényoldalt, hanem olyan kancsó- és fedőtöredékeket is tartalmazott, amelyek a 10-11. századi keltezést eleve kizárják. Joggal feltételezhető tehát ez esetben, hogy a hullámvonal-köteges edénydarab egy későbbi rétegbe keveredett. Ennek valószínűségét az is növeli, hogy a várfal árkának rétegei mind erősen lejtettek. A fentebb elemeztett a és c peremformával ellentétben jórészt a 11-13. századra, azaz az Árpád-kor középső vagy kései szakaszára keltezhető a Kisalföld leggyakoribb bográcsperem-formája: a széles, vízszintes, de lekerekített szélű síkban záródó edényszél, a b típus. Az átvizsgált edényegyüttesek közül a megbízhatóan keltezhetőek nagy többsége e két évszázadra tehető. Ilyen bográcsperemeket tartalmazott a 12-13. század fordulóján vert pénzekkel keltezett Kajárpéc-Pokolfa-dombi 86/1. ház és a 89/2. objektum, 9 valamint a - szintén III. Béla rézpénzével datált - Győr - Palotai úti 2. objektum leletegyüttese. A Lébény-Kaszás-dombi, 228-as és 406. objektum szintén b típusú bográcsperemeit pedig az osztrák importból származó, nagyméretű, grafitos soványítású fazék (8. tábla 2), illetve egy tagolt fazékperem, vagy egy kisméretű karcsú bögre keltezi a 13. századra (7. tábla 1-8). Hasonló keltezést sugall a közöletlen Győr-Ógabona téri lelőhely 1. tűzhelynek a betöltése is (10. tábla 1-6), a benne lelt fehér színű fazékfenék töredéke miatt. (Az ugyanitt kibontott széles, élesen metszett, tehát d típusú bográcsperemet alább fogom részletesen elemezni.) Úgy tűnik azonban, hogy a széles, vízszintes, de lekerekített élű 54 Cheben 1987. 7. ábra 5-6. 55 Holl 1973.23., 24. ábra 56 Takács (sajtó alatt) 57 Ezen ásatás csak részben közölt, mivel csak a 17-18. századi temetőt írta le: Mithay 1985.185-197. 58 Cheben 1987.7. ábra5-6. 59 Mithay 1988. 9. ábra, 1-3., 5. 60 MusilováStassel 1988. 15. ábra 1-5. 458