A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

DÉNES József: A honfoglalás és az államszervezés korának várai

maguknak a korábbi sáncváraknak a területén egy-egy „nemzetségi" monostor épült (Vérteskeresztúr, Tasvár/Sárvár, Zselicszentjakab, Beszterec). A felsoroltak mind korai bencés apátságok, közülük egynek pontos alapítási dátumát is ismerjük. Győr nemzetségben* Ottó későbbi nádor 1061-ben alapította a somogyi Zselicszentjakabot. A várak időrendi helye A tárgyalt másfélszáz-éves kor közel 150 vára a fenntiekből következően nem egy időben épült. Egyetértve Nováki Gyula és Sándorfi György korábbi megállapításaival, magam is úgy látom, hogy a sáncvárakat építési idejüket tekintve egy archaikus 10. századi és egy modernebb „államszervezés"-kori csoportra lehet osztani. A régi sánc várak elavulásával, sáncuk fa tartószerkezetének elkorhadásával szükségessé vált, hogy a védelmi szempontból alkalmatlanná lett erősségeket egy vagy két újjáépítés, magasítás után vagy felhagyják, vagy átépítsék kőbe. A legkorábbi kóepítkezések időben akár párhuzamosak is lehettek az ún. átmeneti típusú, karcsú sáncos várak egy részével. Számos helyről rendelkezünk egyértelmű „terminus post quem" jellegű bizonyítékkal arra, hogy a széles talpú sánccal övezett várakat a magyar honfoglalás után építették (Szabolcs, Zemplén, Borsod, Győr - hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki). Úgy tűnik a régészetileg megfogható - elsősorban felvidéki - 9. századi szláv várak eltérő típust képviselnek (Dévényújfalu, Szentgyörgy, Szepessümeg stb.). Nem is az alsó, hanem igazából a felső időhatár kérdése az izgalmas a magyar társadalomtörténet szempontjából. Noha a régészeti leletek és megfigyelések értelmezésén alapuló kronológia jelenleg nem képes segítséget nyújtani a probléma megoldásában, mégsem teljesen reménytelen a helyzet. Kétféle argumentációval is élhetünk. Az egyik a források hallgatásán alapul. A sáncvárakról általában elmondható, hogy igazából nem szerepelnek a történelemben. Feltűnő, hogy valamennyi esetben, amikor a 11-12. században egy-egy várral kapcsolatban harci cselekményről hallunk, csupa olyan erődítményről van szó, amelynek védővonalát átépítették kőbe Lehet azonban más módon is érveket hozni a sáncvárak élettartama felső időhatárának meghatározásához. Nyilvánvalóan megszűnt egy-egy vár használata akkor, amikor a fölöslegessé vált erődítmény területét egyházi intézmény alapítására használják fel (bár kivételes esetben „társbérletire is vannak példák: Esztergom, Győrszentmárton), vagy mondjuk köznépi temetőt nyitnak a várbelsőben. Az előbbire példaként Somogyvárt, Vasvárt sorolhatjuk, az utóbbira Abaújvárt, Aradot. 19 KumorovitzB., 1964. 20 Szabolcs: Németh R, 1-973.; Németh R, 1977.; Zemplén: Németh R, 1977.; Borsod: WolfM., 1987-1989.; Gyór: Tomka R, 1976.; TomkaR, 1987. 21 Stefanovicova, T. 1987. 22 Hivatkozhatnánk persze „közismert tények"-re, pl. Pozsony 1052. évi német ostromára. Azonban közelebbről megvizsgálva az egykorú források tudósításait, azt lehet feltételeznünk, hogy miután IQ. Henrik serege 1042-ben felégette és lerombolta a régi pozsonyi szélestalpú sáncos várat, nem volt mit tenni, mint kőfalat húzni a szétomlott, lepusztult sánc tetején. 23 A Képes Krónikában és Kézainál Árpád-kori harci cselekmények kapcsán említett várak a következők: 1046- Abaújvár, Székesfehérvár,Zámoly; 1051-örs; 1052-Pozsony; 1063-Mosón; 1067-Trencsén; 1068-Bihar,Doboka, Marosújvár; 1072Keve.Bihar, 1074-Mosón,Pozsony,Kapuvár,Babot, Abda (?),Sempte,Nyitra; 1079—Pozsony; 1085-Ungvár,Borsóvá; 1096Zimony; 1106-Abaújvár; 1146-Pozsony; 1165-Zimony; 1290-Körösszeg 24 DénesJ., 1991. 366. 25 GádorJ., 1980.;Bo/ia/., 1989.149. 421