A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

bogrács kutatástörténetére úgy tekinteni, mintha formai és időrendi vizsgálatok egyáltalán nem is folytak volna. Ennek ellenpéldája a Kisalföld déli részének vonatkozásában Szőke Béla Miklós illetve Tomka Péter azon tanulmánya, amelyben egy-egy győri illetve mosonmagyaróvári feltárás leletei alapján próbálták meg a cserépbogrács időrendjét pontosítani. Az egyéb ilyen vizsgálatokhoz hasonlóan ezen esetekben is hátrányt jelenthetett az Árpád-kori edényanyag nagyfokú közöletlensége. Jórészt az összehasonlításra alkalmas darabok hiánya állhatott ugyanis annak hátterében, hogy e két régész csak a saját ásatási anyagára alapozva közölt általános érvényre igényt tartó következtetéseket. Másrészt pedig, eredményeik feltételes módban történt megfogalmazására igen erőteljesen kihatott az a bizonytalanság is, amely az egész Árpád-kori régészeti leletanyag belső időrendjének vonatkozásában lépten-nyomon tetten érhető. Dolgozatom témája miatt röviden szólnom kell általánosságban is az Árpád-kori kerámia keltezési lehetőségeiről. Érvelésemet néhány, kissé közhelyszerűnek tűnő megállapítás köré csoportosítom. Először: jelenleg még sokkal biztonságosabb egy-egy edényt nem a saját formai jegyei alapján keltezni, hanem az esetleges fém vagy egyéb anyagú kisérőleletei időrendjét rá is vonatkoztatni. Fokozottan érvényes e megállapítás a 10-11. századra. Méghozzá annak ellenére, hogy e korszak fémtárgyainak időrendjében is egyelőre elég sok a bizonytalanság. Fokozza a bizonytalanságot az is, hogy a legjobb keltező értékű lelettípus, a pénz forgalma e korai időszakban még jóval alacsonyabb, mint a későbbi századokban. Szintén közhelyszerűnek tűnhet azon kijelentés is, hogy pusztán formai jegyeik alapján az Árpád-kori cserépedények elég jelentős részének egyáltalán nem vagy csak alig pontosítható az időrendje. E megállapítás súlyát igazán az adja, ha figyelembe vesszük, hogy a pontosabb keltezésre alkalmatlan darabok közt nemcsak jellegtelen, apró oldaltöredékek, hanem bekarcolt mintákkal díszített darabok vagy edényperemek is lehetnek. Pedig e két részletet szokás nagy általánosságban is a legfontosabb keltező értékű edényelemnek tartani. E „bizonytalansági tényezőnek" azonban csak részben oka a 10-13. 9 Szőke 191 A. 80. 10 Tomka 1976. 399.10.11. ábra 11 E kronológiai bizonytalanságról tanúskodik pl. az egyik leggyakoribb fejékszer, a hajkarika kutatástörténete is. Lásd erről: Bóna István Arpadenzeitliche Kirche und Kirchhof im südlichen Stadtgebiet von Dunaújváros. Álba Regia 16 (1978) 131— 139. 12 Az alább leírt gondolatmenetem részletesebb kifejtése: Takács 1986. 10-21. Az Árpád-kori kerámia keltezéséről lásd még: Török 1962.96.; Holl 1963. 336-345.; Parádi 1963.205-248.; Mesterházy 1974.215-218.; Szabó 1975.23-25.; Kovalovszki Júlia Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon. (Bronzkor, UJ-IV. és XI-Xni. század). Fontes archaeologici Hungáriáé. Bp. 1980.46.; Mesterházy Károly-Horváth Lajos Településtörténeti kutatások Veresegyháza határában. ArchÉrt 110 (1983) 121. 13 Leggyakoribb kísérőleletek a vasból készült használati eszközök, lószerszám vagy fegyverek. Az előbbiekről lásd: Müller RóbertDie Datierung dermittelalterlichen Eisengerötfunde in Ungam. ActaArchHung 27 (1975) 59-102.; uő. Amezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késő vaskortól a törökkor végéig. Zalai Gyűjtemény 19/11. (1982) 415-777.; az utóbbiakról: Ruttkay,Alexander'Wzffen und Reiterausriistung des 9. bis zum ersten HaTfte des 14. Jahrhunderts in der Slowakei III. SLA 23 (1975) 119-216., 24 (1976) 245-395. A magyarországi kutatásban ugyanezen témával foglalkozott számos tanulmányában Kovács László A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárának XI-XIV. századi csillag akku buzogányai. FolArch 22 (1971) 165-180.; uö. A Hajdúböszörmény-Erdős tanyai honfoglaló magyar síiielet. Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5 (1984) 3551.; Ugyanez német nyelven: Der landnahmezeitliche ungarische Grabfund von Hajdúböszörmény-Erdős tanya. ActaArchHung 33 (1981) 90-101.; uö. Honfoglalás kori sírok Nagytarcsán I. (Adatok a gombos nyakú kengyelek értékeléséhez) CommArchHung 1985. 129-135.; uő. Honfoglalás kori sírok Nagytarcsán II. (Adatok a nyéltámaszos balták, valamint a trapéz alakú kengyelek értékeléséhez.) CommArchHung 1986. 101-113.; uö. Über einige Steigbügeltypen der Landnahmezeit. ActaArchHung 38 (1986) 195-225.; valamint az egész problematikáról összefoglalóan: uő. A magyar honfoglalás kori fegyvertörténeti kutatások állásáról. HadtKözl22 (1975) 515-529. E cikk német változata: Über den Stand der ungarischen landnahmezeitlichen Waffengeschichtsforschung. MittArchlnst 6 (1976) 81-98. 14 Ezt tanúsítja pl. a 10-11. századi sírok kronológiájáról írott egyik újabb tanulmány és kritikája: Giesler, Jochen Untersuchungen zur Chronologie der Bjelo Brdo-Kultur. PZ 56 (1981) S. 37196:169.; Kovács László Über die Datierung der Grabfunde des 10. Jahrhunderts in Ungam anhand der Arbeit von J. Giesler: Untersuchungen zur Chronologie derBijelo Brdo-Kultur. ActaArchHung 37 (1985) 207-222. 15 HómanBálint Magyar pénztörténet 1000-1325. Bp. 1925. Reprint: Maecenás könyvkiadó, 1991.154-235. A 10. századi, nem magyar verésú" pénzekről lásd még: Kovács László Münzen aus der ungarischen Landnahmezeit. Archaologische Untersuchung der arabischen, byzantinischen, westeuropaischen und römischen Münzen aus dem Karpatenbecken des 10. Jahrhunderts. Fontos archaeologici Hungáriáé. Bp. 1989. 448