A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TOMKA Péter: Előszó

3. Három nagyobb tanulmány (mindhárom széles körű kutatási program részeként) a régész teljes fegyverzetében, sokoldalúan és alaposan dolgozott fel egy-egy részterületet. Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria most a kora népvándorlás kori Nagyalföld női sírjaiból választott markáns, az 5. század korszakváltozását szószerint tükröző tárgy típust: a tükröket. Katalógusuk a fentebb tárgyalt metodikának felel meg, a sorból a térben, időben és problematikában minden irányban túlvezető szálak (amelyek teljes elvarrása nem lehetett a dolgozat feladata) emelik ki. Révész László kimeríthetetlen karosi honfoglalás kori varázs-zsákjából most a veretes lószerszámokat húzta elő. Listái persze neki is vannak, anyaggyűjtése nagy, vitázó kedve töretlen, úgy tűnik, érvei, korrekciói „ülnek". Nem marad el jelentőségben az előzőktől Takács Miklós munkája, a Kisalföld Árpád-kori cserépbográcsainak időrendi rendszerezése. Nagy lépést sikerült tennie a Duna-rekesztő mennyiségű cserépüst (főleg töredék) felhasználhatóvá tétele felé - elismert bizonytalanságai, önkritikája csak növelik megbízhatóságát. 4. További öt előadás azért került egy csoportba (nálam), mert - mint Gróf Péter és Gróh Dániel cikkével kapcsolatban már utaltam rá - mintegy oldalról közelítik meg a régészetet, a társtudományok eszköztárából merítve, a vélt vagy valós komplexitás-igény sajátos lehetőségei mentén lépve fel, kitéve azok külön buktatóinak. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy (a szubjektivitás szabadságát vállalva) számomra ez a metódus különösen kedves. Somogyi Péter az 5-6. század nomádjait nyomozva konfrontálódni volt kénytelen a gótok kérdéskörével. Prokopios „rehabilitációja" az eredmény (ami persze újabb kérdésekhez - így a thrákiai gótok régészeti nyomainak azonosítatlanságához - vezet). Klima László az ethnológus eszköztárával most történészek vitájához szól hozzá (ti., hogy kik is azok a „fekete magyarok"), sokoldalúan, elméleti alapossággal. A bináris oppozíció, a duális struktúrák általános törvényeinek szemüvegén át feketén-fehéren láttatja a világot a fehér hunoktól Fehéregyházáig. Ezúton üzenem (elismerve az alapállás igazságát): a valóság talán mégis sokszínűbb volt. Bízom benne, hogy nem szükséges minden jelenséget egyugyanazon kaptafára húzni. Wolf Mária boszorkányos módon cikázik tudományágak határterületein, hiszen régészeti megfigyelések, írott adatok, néprajzi gyűjtések állnak a babonás szokásokat (építési áldozatot, betegségvarázslást, termékenységvarázslást, titkos határjeleket) kutató rendelkezésére. Sz(abadkai) Fábián Gyula és Ricz Péter a realista mérnök és a sokat próbált ásató régész tapasztalatait ötvözte egybe. Kísérleti terepük a gombosi (bogojevoi) és a bácstopolyai (Backa Topola) avar temető, valamint a számítógép adta szimulálási lehetőség. Megállapításaik közül (hogy ti. nem minden avar íj volt visszacsapó, ha történetesen kőrisfából készült, illetve, hogy az íjakat többnyire felajzatlanul tették sírba) kiemelném, hogy minden esetet külön meg kell vizsgálni: a megoldások egyéniek (is) lehetnek. Miközben új íjas mesterünk támadt, SzőllŐsy Gábor a lószerszámok nevezéktanának (a „lómenklatúrának") közrebocsátásává folytatta a jobb megértést célzó tevékenységét. Köszönet illeti érte és megalapozott vita. Aktualitását a honfoglalás kori és kora Árpád-kori leletkataszter éppen induló munkái csak növelik. Meglepheti a kötet olvasóját, hogy a sátoraljaújhelyi tanácskozás (egyik) javasolt témája a szokások vizsgálata lett volna. Ehhez alig néhányan tartották magukat szorosan, a többség számára a valamiféle szokás-elem csak kiindulópontként, alkalomként szolgált egészen más dolgok elmondásához. Ez persze nem baj - de jellemző. Természetesen minden temetőismertetés, sírleírás tartalmaz a (temetkezési) szokásokra való utalást. Topográfiai adatok segíthetnek egy-egy szokásfajta elterjedésének megragadásához. Kétségtelenül a szokások körébe tartozik, hogy az íjat felajzva vagy ajzatlanul helyezik-e a sírba, hogy az egyes társadalmi rétegeknek milyen nagyságrendű a temetője, hogy milyen díszekkel látják el adott korban egy-egy területen a lószerszámokat és milyen azok szerkezete. Kiindulhat a vizsgálat igen ritka konkrét megfigyelésből (kígyócsigolyák két 7