A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

LOVÁSZ Emese: Császárkori telep feltárása Tiszaladányban

„aki megfelelő anyagiak nélkül telepásatásba fog, az egyéb gazemberségre is képes." (valamely klasszikus után szabadon.) CSÁSZÁRKORI TELEP FELTÁRÁSA TISZALADÁNYBAN LOVÁSZ EMESE Mentő körülmény lehet, amikor a lelőhely veszélyeztetett, és minden megfigyelés lehetősége nélkül pusztulna el. Bár pusztítás maga az ásatás is, hiszen szétszedjük a kemencét, felbontjuk a házak padlószintjét, elvisszük a helyszínről az utolsó darab cserepet is. Megfigyeléseinket próbáljuk dokumentálni a szakma, és az utókor számára. Azonban torzít a fénykép, feltéve, ha egyáltalán jól sikerült. Rajzaink, metszeteink pedig szubjektívek, hiszen a csak általunk látottakat igyekszünk papírra vetni. És nagyon sokszor azt látjut, amit látni akarunk. A megoldás nem lehet más, mint a lehető leghitelesebb megfigyelések aprólékos közzététele, közkinccsé téve ezzel akár az 1-2 gödörből álló telepjelenségeket csakúgy, mint az egyre szaporodó, nagyobb teleprészletek feltárását. Első tanácskozásunk alkalmával, Szentesen Vörös Gabriella vetette fel a népvándorlás kori, illetve az 1-5. századi telepek anyagának korpusz-szerű feldolgozását. Ezen hatalmas munka megkezdéséig legalább a szűkebb területek lelőhelykatasztereit össze kellene állítanunk, és néhány, megegyezés szerinti adatsor elemzését elvégeznünk. A tiszaladányi teleprészlet, a maga 6700 m területével újra csak kényszerű leletmentés eredménye. Idősebb falubeliek emlékezete szerint már a 40-50-es években kerültek elő innen leletek (1. kép). A DK-ÉNy irányú domb a környék legmagasabb pontja, Tokajtól 6 km-re, a HoltTisza-ágtól 2 km-re, ma is vizes, zsombekos vidékből kiemelkedve. Legalább 3/4 részét hordták már el, 10-12 m mélységig kibányászva a homokot. 1987 tavaszán újra nagy ütemben hordták a homokot, legyalulva a barna, kevert termőréteget. A sárga homokban gödrök tucatjai rajzolódtak ki, illetve pusztultak el, mire a hír eljutott a múzeumba is. Az ekkor még feltárható területet 1987-88-ban „megmentettük". Kivételt képeznek a domb azon részei, amelyeken a ledózerolt föld tornyosult, illetve a meredek, leszakadással fenyegető partszélek (bár itt is megfigyeltük, és lehetőség szerint dokumentáltuk a látható gödörfoltokat), valamint a sűrű akácerdővel benőtt ÉK-i oldal. 214 gödröt tártunk fel, négy földbemélyített objektumot, (házat?) több egyéb régészeti jelenséget észleltünk. A félelmetes mennyiségű gödör egy része őskori volt, a dombon a bükki kultúra anyagától kezdve a rézkoron, bronzkoron át a vaskorig megtaláltuk az emberi megtelepedés nyomait. Néhány reménytelen esettől eltekintve sikerült szétválasztanunk a gödröket, többé-kevésbé meghatározni, melyeket használhatták a császárkori telep lakói. Az üresnek bizonyuló gödröket, amennyiben a földbemélyített objektumok mellett helyez59