A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

MEDGYESI Pál: 10-11. századi temető Sarkadkeresztúr határában (előzetes jelentés)

í 27 Allatcsont két sírban volt, a 13. és a 81. sírban. A karok általában a test mellett, nyújtva voltak, néha kissé a medencén. Három esetben viszont a bal kéz könyökben behajlítva a hasra volt helyezve, négy sírban pedig a két kéz a medencén egymásra volt téve. Koporsót mindössze két esetben lehetett megfigyelni. Az egyik a már említett 12. számú loszerszámos, íjas sír, a másik az 1. számú gyereksír. Az igen kemény, szikes talajban nem sok maradt a koporsókból. Koporsószegeket nem találtunk, így nincs kizárva, hogy más sírokban is volt koporsó, de semmi nyomuk nem maradt. A temetőt árok nem vette körül. Nyilván nem volt rá szükség, hisz a kis dombot, melyen a sírok voltak, még néhány évtizede is mocsaras, nádas rész határolta. Az eddigi megfigyelések alapján a temető korát a 10. század végétől, 11. század elejétől a 11. század végéig számíthatjuk. 27 Az állatcsontok meghatározása még nem történt meg. 491