A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

72 vagy beböködött minták (2. tábla 1, 6, 9; 3. tábla 5; 5. tábla 7), ami talán szintén arra utal, hogy e formai változat esetében az átlagosnál kisebb időrendi szóródást kell feltételeznünk. Végezetül pedig a harmadik kérdés: alkalmazható-e az általam itt javasolt formaiidőrendi felosztás a Kisalföldön kívül, a Kárpát-medence más részein is? Úgy vélem a tévedés igen nagy veszélyét hordozza magában e Kisalföldre vonatkozó formai-időrendi fejtegetés változatlan „átültetése" más vidékekre, különösen a távolabbi, pl. tiszántúli „műhelykörzetek" esetében. A tíz évvel ezelőtti dolgozatomban ugyanis nézetem szerint kellőképpen sikerült alátámasztanom azt, hogy a cserépbográcsok formakincsét nem a Kárpát-medence egészére kiterjesztve, hanem csak egy-egy kisebb vidékre leszűkítve érdemes elemezni. A fenti szabály alól azonban talán akad egy kivétel is: nevezetesen a két, kisalföldi, az Árpád-kor elejére keltezhető, jól profilált bográcsperem-típus. Mert a „kisalföldi műhelykörzet" határain kívül, a Dunántúl középső és keleti részein is előfordulnak olyan bográcstöredékek, amelyeknek keskenyebb vagy szélesebb, de mindenképpen élesen lemetszett pereme alatt a 10-11. századra utaló hullámvonal-köteg fut. Ilyen pl. egy Bia-Bolha-hegyi (1/25. lh.), egy Esztergom-Széchenyi téri, az Esztergom-kovácsi és egy közöleüen, Óbuda-Lajos úti darab. További érdekes fejtegetések kiindulópontjául szolgálhat, ha ismét nemcsak a peremformákat vesszük alapul, hanem az edények alakjának egészét. A 10-11. századra keltezhető, kisalföldi 1. típus, azaz az igen magas, hengerszerű oldalfallal és rendkívül lapos, majdnem egyenes aljjal rendelkező bográcsforma párhuzamai ugyanis eléggé távolra mutató következtetések megtételére csábítanak. Mert egyrészt ugyanilyen a Kárpát-medencétől keletre fekvő területek: Északkelet-Bulgária, Moldva és Besszarábia (másik nevén Moldávia) egyik legjellemzőbb 10-11. századi bográcstípusa is. Másrészt pedig e magas, igen lapos aljú változat Kárpát-medencén belüli párhuzamai is az átlagosnál jóval nagyobb területen szóródnak, így e típus formai párhuzama nemcsak a kelet-dunántúli Székesfehérvár-Móri úti, Fecskeparti lakótelepi bogrács, hanem több észak-bácskai, madarasi, egy további, Bihar megyei, belényesszentmiklósi (Sinnicolau de Beius, Rom.), illetve több dél-bánsági, dolovai (Dolovo, Jug.) versed (Vrsac, Jug.) edény is. E több „műhelykörzetet" is igencsak átívelő párhuzamosság pedig esetleg arra is utalhat, hogy a honfoglalás utáni másfél-két évszázadban még nem merevedtek meg az egy-egy kisebb tájegységre jellemző fazekashagyományok a későbbi időszakhoz hasonló mértékben. Természetesen, e kérdést is csak további, jól keltezett edényegyüttesek előkerülése és közlése után lehet majd határozottabb formában megválaszolni. 72 Parádi Nándor: Az Esztergom-Széchenyi téri ásatás. ArchÉrt 100 (1973) 3. kép 73 MRT 5,47. tábla 4. 74 Köszönettel tartozom Bertalan Vilmosnénak, hogy e bogrács tanulmányozását számomra lehetővé tette. 75 Északkelet-Bulgária: Dzingov, Georgi: Kaliakra prez starobalgarskata epocha (VQ-XI. v.) INM Vama 17(32) (1981) 8. tábla 1; Donceva-Petkova, Ljudmila: Srednevekovni glineni sadovi s vatresni usi. ArchSof 13(1971) 33, 3a, b. ábra; valamint összefoglalóan: uő. Mittelaterliche Tonkessel aus Bulgarien. In: Die Keramik der Saltovo-Majaki Kultur und ihrer Varianten. Szerk.: Bálint Csanád. Varia archaelogica Hungarica 3. Bp. 1990. 2. tábla Í.Moldva: Tedor, Dan Gh.: Sapáturile arhologice de la Raducaneni (r. Husi, reg. Iasi) MCA 8(1962) 6. ábra 7-9; uő. Citeva observatii ín legStufa cu caldarile de lut descoperite de la Raducaneni (r. Husi, reg. Iasi). SCIV 14 (1963) 2. ábra 1-3; Besszarábia (Moldávia): Cebotarenko, G. F.: Raskopki na poselenni u s. Molesty Kutuzovskogo r.-na. In: Arheologiceskie issledovanija v Moldavii v 1979-1980. gg. Szerk. biz.: Dergacev, V. A. -Borziak, I. A. -Sorokin, V. Ja. - Serova, N. L., Kisinev 1983. 3. ábra 1, 3,5; Postike.G.l.: Glinjani'ekotlinaterritorii Moldavii v rannesrednevekovi'j period, SA 1985/3,6. ábra 1,3,6. 76 Takács 19S6.18. tábla 2. 77 Takács 1986. 31. tábla 2, 32. tábla 1-2. 78 7afóc;rl986.42.tábla2. 79 Batistic-Popadic, Daria: Dolovo-Ciglana na deliblatskom putu-srednjovekovni sloj. Narodni muzej Pancevo, Glasnik 1(1988)1. táblai. 80 7atócíl986. 82. tábla 2. 462