A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

megjelenik egy, átmetszetben majdnem háromszöget alkotó (11. tábla 8), vagy egy elég keskeny, de szintén lekerekített élű (7. tábla 4) edényszél-forma is. A c típus, azaz a külső edénysík felé szélesedő, élesen metszett peremek közt pedig egyrészt olyanok vannak, amelyek külső, függőleges lapja egészen keskeny, másoknál viszont e rész kiszélesedik, ami által az alsó széle egy ferde síkba megy át. Végezetül pedig az erősen kiszélesedő, élesen metszett d típus peremeinek egy kisebb hányadánál már a perem alatti rész is megvastagodik, a többségüknél viszont éppen ellenkezőleg, az aránylag vékony edényfalhoz egy erős ívvel, vagy éles töréssel csatlakozik a széles, vízszintes, felső sík. A peremformák elkülönítése érdekében végzett anyaggyűjtésem arról győzött meg, hogy a kisalföldi tájegységen belül a fentebb leírott négy alapvető peremforma nem különül el egymástól kisebb tájegységek szerint. így óhatatlanul is felmerült egy másik, időrendi magyarázat keresésésnek lehetősége is. Egy peremformákból kiinduló időrendi elemzést indokolttá tette továbbá az is, hogy az új anyaggyűjtésem során is csak három ép vagy kiegészíthető alakú cserépbogrács időrendjét lehetett pontosítani. Azaz ismét azon veszély fenyegetett, hogy az adatok túl csekély száma miatt csak elmosódó következtetéseket sikerül levonnom. Az időrend pontosítása érdekében a cserépbográcsot tartalmazó, kisalföldi leletegyütteseket időrendi egységekre bontottam. így egy csoportba válogattam azokat, amelyekben a korai időszakra utaló hullámvonal-köteg vagy bordásnyakú edény is volt. Egy másikba kerültek azon edényszériák, amelyekben.a bogrács mellett az Árpád-kor végére utaló fehér, halvány sötétsárga vagy világosrózsaszín anyagú cseréptöredékek, osztrák importedények, kancsók, kúpos fedők, kései fazékperemformák stb. voltak. A harmadik csoportot pedig az „átlagos" edényegyüttesek alkották. A kisalföldi cserépbográcsos edényegyüttesek ilyen osztályozása arról győzött meg, hogy az egyes bográcsperem-formák általában az Arpád-kor egy-egy rövidebb szakaszára jellemzőek (lásd a 13. táblán levő perem táblázatot). így a keskeny, élesen metszett szélű peremalakzat, az a típus, valamint a külső edénysík felé kiszélesedő, élesen metszett, jól profilált bográcsperem, azaz a c típus is a magyar honfoglalás utáni másfél-két évszázadra jellemző. E tendencia két szép példája a Ménfőcsanak-Szeles-dűlői 2. és 586b. objektum leletanyaga, mivel itt egy-egy hullámvonal-köteges edénytöredékkel együtt került elő a keskeny, élesen metszett, azaz az a peremforma (2. tábla 1-9; 3. tábla 4-7). Más, általam csak közleményből ismert, kisalföldi leletegyüttes közül ugyanezt szemlélteti a pozsonyi (Bratislava, Szlov.) vár kutatása során a V-1963/64. szelvényben feltárt 6. réteg, illetve az északi felső teraszon kibontott d réteg anyaga. Itt ugyanis szintén hullámvonalköteges fazékoldalakkal együtt voltak a jól profilált bográcsperemek (4. tábla 1-11). Ugyanilyen öszetételű a kisbényi (Bína, Szlov.) 5/63. objektum leletanyaga is (5. tábla 1-5). E leletegyüttes fontosságát az is növeli, hogy az rétegtani okokból bizonyosan korábbi a 11. századi vörössáncnál. A kisalföldi cserépbográcsok keltezésének a pontosításához igen jól felhasználható továbbá az ugodi 5. épület cserépanyaga is, mivel itt a keskeny, élesen metszett peremmel együtt nemcsak hullámvonal-köteges kerámia, hanem bordás nyakú edény is előkerült (5. tábla 6-11). Szintén az a vagy ac csoportba sorolhatók a győri vagy a pápai járás terepbejárásaiból vagy e múzeumok régi anyagából származó, hullámvonal-köteggel díszített bográcsperemek is (3. tábla 1-3). Az előzőeknél 50 Stefanoviíova 1975.11. ábra 1-4; 12. ábra 10.; 13. ábra 1-3,15-17.; 20. ábra 1-8.; 21. ábra 1-4.; 85. ábra 4.; 86. ábra 15,7. (a tanulmányban tévesen 84. ábra 8-ként); 87. ábra 1. (V-l 963/64. szelvény, 6. réteg; északi felső terasz, d réteg). 51 HabovStiak 1966.464.; Takács 1986.117. 52 Az Árpád-kori kerámia időrendjét feldolgozó publikációk átlagához mérten elég sok edényegyüttest közlök újra. Azon szándék vezérelt, hogy a szövegben leírt formai jegyek követését az olvasó számára minél jobban megkönnyítsem. Az arányok pontosabb érzékelése érdekében az összes újraközölt edénytöredéket 1:3-as méretarányra kicsinyítettem vagy nagyítottam. Ezen túlmenően viszont semmit nem változtattam e rajzokon. így elég sok esetben megmaradt az edényprofil nyilvánvalóan rossz beállítása, vagy a vízszintes illetve féloldali perspektíva összemosásából adódó bizonytalanság is. 53 Hanuliak 1992.4. ábra 21-22. 457