A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KÖLTŐ László: Honfoglalás kori tegezes sír Vörsön

Az ismertetésre kerülő 561. sír a négy honfoglalás kori „íjász" (310., 500., 510., 561.) egyike. Nyílcsúcs mindegyikben volt, az elsőként megtalált 310. sírban, valamint az 500.-ban találtunk kengyelt, az 500.-ban zabla is volt. íjcsontok az 500. és az 510. sírban voltak, az 500.-ban nyűtegez vasalásának töredékeivel együtt csak íj-középcsont került elő. Az 561. sírban kerültek elő azok a nyíltegezhez tartozó veretek, amelyek a tegez felfüggesztését és (valószínűleg) zárását tették lehetővé, s hiteles hazai megfigyelésükre az elsők között nyílt lehetőségünk. A sír leírása: (l.ábra) A felnőtt férfi sírjának tájolása ÉNy-DK. A sírgödör téglalap alakú, sekély (H: 268 cm Sz :69 cm M: 68 cm), láb felőli végén és a felsőtest bal oldalán (valószínűleg állatjárás által) kissé bolygatott. A sírgödör K-i vége kissé kiszélesedik, mintha másik sírban folytatódna, de ennek semmi nyomára nem bukkantunk. A feltárás során feltételeztük, hogy a lóbőr esetleges utántemetésének nyomait jelezné {László, 1944., 484. skk.), de sajnos erre utaló jeleket sem tapasztaltunk. A bolygatás leginkább a sír keleti végében 1990-ben megtalált „AG" objektum (középkori, kőből rakott kemence) későbbi beásásából származhat (1. térkép), mint ahogy ezt a sír betöltésében a lábfejek környékéről előkerült, s valószínűleg a kemencéből származó kalcinált csonttöredékek is jelzik (I. tábla 17, 18.). A ló, illetve a lószerszám betemetését azért is kizárhatjuk, mert a sírnak ezen a részén előkerült a bolygatáskor elmozdult lábujjak némelyike is, míg sem lócsontot, sem lószerszámra utaló töredékeket nem találtunk. A váz közepes megtartású, nyújtott helyzetű, karok szorosan a test mellett, a koponya kissé balra billent. A jobb alsó karra fektetve tegez- és tegezőv maradványai. A tegez alsó fele állat által megbolygatott (az ürgejárat követhető volt a sírgödör D-i oldalától a medencén keresztül a gödör E-i faláig), de a torok-része rekonstruálható, nagyrészt eredeti helyzetében található. A csat és a veretek sírban talált elhelyezkedéséből következően (2. ábra), úgy vélem, hogy a tegezt lecsatolt állapotban helyezhették a sírba. A csat tudniillik nem a függesztőfül felé néz, az első szíjosztó karika hátlapjával felfelé fordult. Ezen kívül világosan megfigyelhető volt, hogy a tegezt a jobb kar fölé helyezték, tehát nem szokásos viselési helyén {László, 1944. 371. o. 48. kép; Révész, 1985.) került a sírba. Az esetleges öv- és ruhadíszekre ezüstből készült, sima lemez és préselt rozetta-töredékek utalnak. A medence környékén festékrög, tűzkő (1. ábra 14.; I. tábla 19.), vas csat, vas kés (2. ábra 19.; I. tábla 16.) került elő. Mellékletek: 1. Préselt ezüst boglár töredéke két lyukkal, a mellkasról (1. ábra 15.). Hasonló ezüst töredékek a medence és a tegez környékéről is előkerültek. Sajnos felszedés után mindegyik elporladt, ill. oly mértékben sérült, hogy rekonstruálhatatlanná vált. 2. Tegez vasalások és tegez csont borításának töredékei (1. ábra 8., 21.; II. tábla 815/a). A tegez szájának jobb oldali merevítőjéből 21,6 cm-es darab maradt épen. Az ezen az oldalon elhelyezett függesztőfül 12 cm-re kezdődik a merevítőpálca végétől, belső nyílása 1-1,2 cm. A tegez 8,5 cm széles nyakát 1,5 cm széles, íves vaspánt merevítette (II. tábla 15/a). A néhány megőrződött szegecs hossza alapján a tegez merev (valószínűleg fából készült) szerkezete 5-8 mm vastag lehetett. 3 A tegez általános szerkezetének tárgyalására nem kívánok jelen dolgozat keretein belül kitérni. A nyíltegezek szerkezetével (bőséges irodalmi adat feldolgozásával) behatóan foglalkozott Révész László (Révész, 1985.). Az algyői honfoglalás kori temetőben talált, in situ kiemelt tegez röntgentomografias vizsgálat alapján hitelesíthető szerkezetét pedig Kürti Béla a VEAB Archaeometriai Munkabizottságának 1991. november 28-án Veszprémben rendezett felolvasóülésén ismertette. 434