A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

szablyája, aranyozott ezüst veretes öve és készenléti íjtartó tegeze is utal. A lábvégeknél feküdt lovának koponyája és négy lábszárcsontja, mellettük helyezkedtek el kantár- és szügyelődíszei, nyeregveretei, oldalpálcás zabiája és két körte alakú kengyele. A leletek fekvése alapján a sírba elsőként a ló maradványait tehették, ezt követően a nyerget, majd a szügyelőt és farhámot (esetleg a nyereghez kapcsolva), végül pedig a kantárt. A kantár szíjaira 41 db aranyozott ezüst veretet szegecseltek. A készlet két nagyobb (átm.: 3,6 cm) és öt kisebb (átm.: 2,2 cm) kerek kantárrózsát, két közepes méretű és két kisszíjvéget, valamint 30 db levél alakú kantárdíszt tartalmazott. Utóbbiak közül öt, s az egyik kisszíjvég javított, pótlólag felszerelt szegecseik átütötték az elülső oldalt. A veretek közepesen kopottak, az eredeti minta sehol nem mosódott el nagyobb mértékben. Mivel a véreteket nagyrészt a feltáráskor eredeti helyzetükben találtuk, viszonylagos biztonsággal helyreállíthajuk a kantár szerkezetét (26. kép). A két nagyméretű kantárrózsa minden bizonnyal a pofaszíjak, illetve a homlokszíj találkozási pontjánál helyezkedhetett el. A homlokszíj mindkét végénél - a kan tárrózsáktól indulva - 2-2 levél alakú veret volt, melyeket csúcsukkal a ló homlokának a közepe felé irányítottak. Ezeket egyegy kisebb kerek kantárrózsa követte, majd újabb két levél alakú veret. Végül a kompozíció a homlokszíj közepén egy újabb kis kantárrózsához futott ki. A homlokszíjon tehát három kisebb kantárrózsa volt, s közülük a két szélsőhöz még újabb díszítmények is járultak: A ló orra felé irányuló kis mellékszíjacskán mindkettőhöz egy-egy kisszíjvég kapcsolódott. Közülük az egyik még eredeti bőrmaradvánnyal csatlakozott a kerek kantárdíszhez. A két nagy kantárrózsától induló állszíjat is egy-egy levél alakú veret díszítette. A jobb oldali darab mellett egy bronz csatot is találtunk, feltehetőleg az állszíj becsatolására szolgált. Az ugyaninnen induló pofaszíjakon 8-8 levél alakú kantárveret volt, csúcsukkal a ló orra felé elhelyezve. Száruk egy-egy kis kantárrózsához futott, majd innen újabb két-két levél alakú verettél folytatódott, és egy-egy kisszíjvéggel zárult. Ez utóbbiak már a zabla oldalpálcáinak szíjtartó fülei mellett feküdtek. A jelek szerint az orradzót nem ékesítették fémdíszekkel, de az is elképzelhető, hogy orrszíj nem is tartozott a kantárhoz. A hat levél alakú szügyelő- vagy farhámdíszt a lókoponya orra előtt találtuk (25. kép). Fekvésük alapján nem dönthető el, hogy a szíjazatnak pontosan mely részén helyezték el azokat. Valamennyi öntött, ezüst. Díszítésük közepén kiemelkedő ovális dudorból áll - ennek üreges belsejébe bronz golyócskát helyeztek - s ezt szív alakú borda veszi körül. Hasonló borda ékesíti a veretek szegélyét is. A bordák közti rész aranyozott. Hátlapként bronz lemezt szegecseltek hozzájuk. Ez utóbbiak közül kettőn aranyozás nyomai is felfedezhetők, miden bizonnyal eredetileg más rendeltetésű, nagyobb díszlemezből vágták ki azokat. Erre utal a rajtuk látható minta is, az eredeti kompozíció azonban nem állapítható meg. Nem zárható ki, hogy a kalandozó hadjáratok zsákmányaként eleink kezére került tárgyról szerelte le ezeket a honfoglaló ötvös. A hátlap a veretek felső, íves szegélyétől kiemelkedik, egy függesztőszíj befogadására alkalmas, mint a 11/52. sír szügyelődíszeinél már láttuk. A díszítmények közül három javított, az utólag felszerelt szegecsek átütik a díszes előlapot. A szív alakú szügyelőveretek párhuzamait az imént már áttekintettük, a tárgyalt darabokhoz a díszítés szempontjából egyedül a koroncó-bábotai leletek állnak közel. Jóval több kapcsolat fedezhető fel viszont a kantárdíszek és más honfoglalás kori leletek között. A nagyméretű kantárrózsák legközelebbi, de jóval kidolgozottabb párhuzamai a II. temető területén szórványként lelt darabok. Végső soron azonban e kompozíció változatai láthatók a karosi 11/29. sír, a karosi I. temető szórvány vereté, valamint a zempléni sír nagyobb kantárrózsái felületén is. Az öt kissebb kantárrózsa szinte pontos megfelelője 88 László Gy., 1943. ni. t. 1-2. 370