A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

vű lemezes hajfonatkorong-párt használtak. Feltűnő viszont, hogy lovának szerszámzatára csak szerény bronz véreteket szegecseltek. A honfoglalás kor kutatói előtt már régóta ismert az a tény, hogy a különböző rozettás veretegyüttesek a díszítmények számát és alapanyagát tekintve jelentős mértékben eltérnek egymástól. Mindezek ellenére használóik viselete - még ha a Kárpát-medence egymástól távol eső pontjain kerülnek is elő - olyannyira egységes, hogy szinte zárt néprajzi csoport képviselőinek is tekinthetnénk őket. A viseletükben, lószerszámdíszeikben mutatkozó kisebb-nagyobb eltérések számtalan, ma még előttünk ismeretlen tényből adódhattak. Ilyen lehetett az egyén életkora, saját vagy családja gazdagsága, társadalmi helyzete, de a családon belül elfoglalt helye is. Éppen ezért kevésbé tarthatjuk valószínűnek azt a korábbi felvetést, mely a rozettás veretek anyagát időrendi fogódzóként kezeli, az ezüstből készülteket korainak, a bronzból valókat késeinek tekintette, utóbbiakat akár a X. 29 század második felére keltezve. Noha a 62 lelőhelyről származó 71 sír zöme csak töredékesen jutott a múzeumokba, a rendelkezésünkre álló adatok határozottan arra utalnak, hogy legkésőbb a X. sz. második harmadában, de zömük inkább a század első felében került a földbe. E verettípust őseink minden bizonnyal már a honfoglalás előtt is használhatták. Erre részint a keleti párhuzamok (Bjelimer, Tankeevka, Borsevó), másrészt pedig az első generáció néhány sírjában fellelt archaikus tárgyak (állatfej mintájú, hajlított oldalpálcás zabiák Koroncó-Bábotán és Hencida-Szerdekhalom 5. sírjában, utóbbiban hurkos fülű kengyel is, valamint a karosi 11/49. sír kúp alakú csótárdísze) utalnak. A karosi 11/49. sírban az ezüst veretes nyereg, a kengyelpár, zabla és a rozettás lószerszámveretek között feküdt egy kúp alakú, 10,7 cm magas és 17,2 cm átmérőjű atanyozott ezüst díszítmény. Csúcsát átfúrták, valószínűleg egy szegecs számára alakítottak így ki helyet, alja pedig a kúp palástjára merőleges, szegecsekkel áttört peremben végződik (4-5. kép). E tárgy szerepének meghatározását nehezítette az a körülmény, hogy hasonló ékítményre a honfoglalás kori sírokban még nem találtunk. Előkerülésének helye, leletkörnyezete bizonyossá teszi, hogy valahol a lószerszámon helyezkedett el. Hogy annak pontosan mely részén, az ma még kétséget kizáróan aligha dönthető el. A lehetőségek számbavételében a VII-X. századi steppe leletei és korabeli ábrázolások segíthetnek bennünket. A szaltovói kultúra néhány lelőhelyén, Verchne Saltovóban és Sarkéiban, valamint Zmejskaja stanica 3. és 14. katakombájában látott napvilágot néhány, a miénkhez hasonló kúpos dísz, csúcsán tollforgót tartó csövecskével. Pletnyova, SzA. felhívja a figyelmet arra, hogy ezek az - általa a ló homlokára elhelyezett - díszek főként a kultúra alánok lakta területein találhatók meg, a steppékről, a bolgárok hagyatékból ilyenek nem ismertek. Hasonló ékítményeket ábrázoltak a hajdani művészek a közép-ázsiai romvárosok falain megmaradt freskón is (Afrasziáb, Pendzsikent). Ott azonban nemcsak a lovak homlokán láthatók ilyenek, hanem az álluk alatt átvezetett szíjakon, valamint a szügyelőn 27 Rombusz alakú ingnyakdíszeket rozettás lószerszámos sírból ezen kívül csak Kiskundorozsmáról ismerünk: Rég. Tan. II. 560. sz; hajfonatkorong a következő leletekben volt: Eperjes-Kiskirályság: Bálint Cs., 1991. 52-75., XII. t.; Karos-EperjesszögII/56. sír; Mándok-Tetenkehegy:/oíűr/4., 1897. 361-363; Nagyszentmiklós-Bukovapuszta2. úr.KisléghiNagy G., 1904. 417-421.; Sarkad-Peckesvár: Fettich N., 1931. 72-77. 28 Mesterházy K., 1980. 95-96. 29 DienesL, 1956. 36-54. 30 Posta B., 1905. 40^2., 13. rajz; Efimenkó, P. P.-Tretjakov, P. N. 1948. 55., 22. kép 31 L. 25. j. 32 Pletnyova, Sz. A. 1978. 69. t, Pletnyova, Sz. A. 1981. 74-75., 36. t. 16; Kuznecov.B. A. 1961.71:7.a; 88:15.a. 33 Belenizki, A. M. 1980. 10-11., 3., 28-29., 31. kép 357