A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

tekkel - itt semmiféle gyakorlati szerepe nem volt, az ötvös még arra sem fordított gondot, hogy az áttört részen az öntés után visszamaradt sorját eltávolítsa. Újabb négy veretet alul két, egymás mellett elhelyezett korong díszíti, melyek közé a felső, szív alakú formából lenyúló cseppalak ékelődik (sz.: 2,5 cm; m.: 2,2 cm). Végül, ez utóbbiakhoz hasonló, de kevésbé kidolgozott a fennmaradó 10 veret (sz.: 2,75 cm; m.: 2,3 cm). A készlet tehát legalább három öntőmintából került ki, s mivel az utolsóként említettek a legkopottabbak, a többit, talán pótlásként készítették. Utóbbiakat azonban tulajdonosuk már aligha használhatta hosszú ideig, az esetben ugyanis az áttört veretek sorjai lassan maguktól is kikoptak, kihullottak volna. Karéjos véreteket, ha nem is nagy számban, de ismerünk a Kárpát-medence más X. századi temetőiből is (Bihar-Somlyóhegy 8. sír, Erdőtelek-Bernáthegy, Jánoshalma-Kisráta, Kajárpéc, Kenézlő-Fazekaszug II. 29. sír, Kiskeszi, Ladánybene-Benepuszta, Tiszakécske, Tuzsér-Boszorkányhegy 6. sír, továbbá Karos-Eperjesszög I. 1936/1. sír, Karos-Eperjesszög III/ll. sír). Részletes feldolgozásukat a veretes övek kapcsán fogjuk elvégezni, most csak néhány fő jellemzőjükre szeretnénk felhívni a figyelmet: Fő elterjedési területük a Felső-Tisza vidék és a Duna-Tisza köze, s-a tárgyalt karosi veretsor kivételével - valamennyi rangos, fegyveres férfisírokból látott napvilágot. Az értékelhető leletegyüttesekben övveretekként szerepelnek, s meglehetős biztonsággal a X. század első felére keltezhetjük valamennyit. III19.sír. A váz mellett zablát nem találtunk, a nyereg sírbatételére a lábszárcsontok mellett fekvő kengyelpáron kívül egy kerek bronz lukvédő veret is utalt. Az egyik kengyel mellett feküdt 3 db bronz, díszítetlen felületű, pajzs alakú veret. Lószerszámdíszként való értelmezésüket kis számuk és fekvésük alapján csak valószínűsíteni tudjuk, de egykori pontos elhelyezkedésüket ma már lehetetlen megállapítani. Valamennyit a hátoldalukon lévő két-két karommal erősítették a szíjakra (16. kép 13-16). H/40, sír. A kirabolt női sírban a lovat a temetés során felkantározva helyezték el. A ló szájában hagyott zabián kívül erre utal a koponyáján talált három kerek, nagyméretű (átm.: 3,2 cm) korong is (16. kép 5-7). Előlapjuk díszítetlen bronz lemez, melynek hátoldalához vas szíjszorító csatlakozik. Ez utóbbi egy nyúlvánnyal összekapcsolt két félkörből áll, melyek 2-2 végét a bronz koronghoz hajlították és erősítették. Ily módon négy irányba vezethették el a 0,6 cm vastag bőr szíjakat. A - feltehetőleg hiányos - készlet veretei a pofaszíjak, valamint a homlokszíj, ill. az orradzó kereszteződésénél helyezkedhettek el. Hasonló lószerszámdíszeket más honfoglalás kori sírokból nem ismerünk. Az övveret alakú lószerszámdíszeket használó nők viselete a jelek szerint semmiben nem tért el a rozettás véreteket kedvelő társaikétól. Mindkét csoport ruházatát viszonylag kevés nemesfém ékesítette, leggyakrabban csizmaveretek. Ékszereik sem különböznek egymásétól: A már korábban feltárt leletegyüttesekkel megegyező képet mutatnak. Elsősorban az öntött, áttört vagy lemezes hajfonatkorongokat, a gömbsorcsüngős fülbevalókat, s a kiszélesedő végű pántkarpereceket kedvelték. Természetesen ezek mennyisége és minősége - viselőjük egyéni gazdagságától függően - olykor jelentősen eltért egymástól. Ezek alapján a legrangosabbnak a 11/47. sírban nyugvó nagyasszonyt tarthatjuk: Ruháját rombusz alakú ingnyakdíszek, préselt aranyozott ezüst korongok díszítették, ékszerként gömbsorcsüngős fülbevalót, ezüst pántkarperecet, üvegbetétes arany gyűrűt és finom mí26 Mesterházy K., 1989-90. 239. Az ókécskei, erddteleki és a kiskeszi leleteket a honfoglalók első nemzedékéhez köti. A kajárpéci leleteket Kovács L., Honfoglaló magyar leletek a kajárpéc (Győr-Sopron-Mosón m.) - gyűri kavicsbányában. CommArchHung (1993) sajtó alatt lévő dolgozatából ismerem, szívességét ezúton is köszönöm. 356