A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZENTPÉTERI József: Kígyómotívum a griffes-indás népesség hagyatékában

Nándor meglátása, miszerint „kiterített állatalak felülnézeti képe" jelenik meg egyes csattesteken (Győr-Téglavető dűlő, 608. sír).

12 Az állatfejes (s közöttük a kígyófejben végződő) karperecek fejlődéstörténetét Kovács László foglalta össze legutóbb egy még kéziratban levő munkájában. Részletes áttekintése szerint a kígyót ábrázoló kora római karperectípus görög területről származott, s az i. sz. 1-2. századtól kezdve a birodalom egész területén megtalálható. A népvándorlás kor állatfejes ékszerei hun, gepida és szkír környezetben ismertek, majd a kora avar kori germán hagyatékban tűnik föl laposra kalapált végű, díszítetlen változata (Környe 152. sír: 2. á. 4). A kígyófejes karperec hasonlóképpen jellegzetes ékszere a későantik hagyományokat őrző pannóniai (keresztény) őslakosságnak, a Keszthely-kultúra népességének. A karperec lapos, háromszög alakúra kiképzett végein legtöbbször a száj és szemek beponcolt jelzése látható (2. á. 1-3).

15 Ugyanez a motívum néhány VII. század végére keltezhető ékszeren is feltűnik: filigránnal ékesített kígyófejes karperecek kerültek elő a cibakházi fejedelemasszony (3. á. 1) és a kiskörös-vágóhídi előkelő kislány (2. á. 7) sírjában; egyéb mellékleteik szintén bizánci hatásról tanúskodnak (legújabban - az ásatok információi szerint - kora avar kori leletkörnyezetben került elő egy hasonló díszítésű karperec töredéke a Budakalász-dunaparti lelőhelyen).

16 Szkíta hagyományokat tükröz a feltárója szerint germán forrásokból eredeztethető kígyóábrázolásos torques (Zalakomár-Lesvári dűlő 225. sír: 3. á. 2). A több szálból sodrott, kígyófejben végződ ezüst nyakperecet kiemelkedő rangú nemesasszony viselhette a IX. század első felében. Övveretek Az aradkai (Aradac-Mecka) kora avar kori lelőhely területéről származik egy csatkarikának rekonstruált „C alakú tárgy". Az aranyozott bronz íven indamotívum hullámzik végig, s kétfelől kígyófejben végződik (2. á. 6). Hasonló technikai kivitelben, szembenéző madárfejes és indadíszítésű csatkarika lemezes testtel az alattyáni 659. sírból ismert griffes-indás szíjvégekkel illetve háromszögekkel áttört lemezveretekkel. Kígyóalakra formált bronz akasztó került elő a dévényújfalusi temetőben (4. á. 3.: Devínska Nova Ves 226. sír). A késő avar korszak egymással szembenéző állatfejes csatjait - éppen a túlzott stilizáltságuk miatt - nem tárgyalom részletesen, bár nem zárható ki annak a lehetősége, hogy van közöttük kimondottan kígyófejre emlékeztető példány (pl. Záhorska Bystrica/Pozsonybeszterce 260. sír: 5. á. 1). Egyértelműen kígyót ábrázoló öntött propellerveretre több példa akad (5. á. 2^4), közöttük olyan is, amelynek három gömbben záródó, S alakban hajlított díszítése (6. á. 1) másutt csattestek jellegzetes „növényi" ornamentumaként tűnik elénk (6. á. 2-4). 12 FettichN., 1943. 50.; abizánci csatokról összefoglalóan: u. ö. 1923-26 és 1951.; Csallány D., 1957.; a legújabb összegzésük Varsik V., 1992., ahol az általam idézett tárgyakat a Keszthely-Pécs típusú csatok pannóniai csoportjához sorolja: Taf. IV-V, elterjedésük Taf. IX. 13 Kovács L., 1991. Itt is megköszönöm baráti szívességét, hogy tanulmányát még publikálás előtt hasznosíthattam. 14 Salamon,Á.-Erdélyi,I. 1971. XVI. 2-4, 3-6. 15 A kígyófejes karperecek Keszthely közvetlen környékére jellemző" elterjedésére ld. Kiss A., 1968.98., 4. kép. 16 László Gy., 1955. 239-251.25-26; illetve Pásztor Adrién szíves szóbeli közlése. 17 SzőkeB.M., 1992. 866. 18 Nadj.B. 1952.132. 19 Kovrig.1.1962.56.,XLI.51.,LIX. 1. 20 EisnerJ. 1952. obr. 32.2. 227