A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZENTPÉTERI József: Kígyómotívum a griffes-indás népesség hagyatékában

A Gyönk-Vásártér úti lelőhely 227. sírjában talált bolygatatlan női temetkezés jobb­ján egy kígyó csontváza feküdt. A feltárás során a hüllő koponyája nem került elő, teste (gerincoszlopa) az asszony jobb vállától a kézfejéig húzódott, farka félkörben egy edény köré tekeredett. A fejnél-lábnál lemélyített gödörben eltemetett asszony a túlvilági útra az edényben innivalót és ennivalóként egy szárnyast kapott, melynek csontjai a medence és a mellkas között voltak. A „kígyó" (e ritka állatáldozat kígyóféle, esetleg sikló is lehetett) a temetési szertar­tás során halotti áldozatként kerülhetett sírba. E különös temetkezési szokás magyará­zatául a feltárást vezető Rosner Gyula arra a feltevésre jutott, hogy az eltemetett személy „Talán a 'jó boszorkánya', gyógyító asszonya volt a közösségnek..." A sírban talált mellékletekből (római hagymafejes fibula, bronz fülbevaló, feketére égetett, korongolt szilke) egészen pontosan nem lehetett következtetni az eltemetés idő­pontjára, bár maga a sír a teljes avar korszakban használt temető korai periódusához kap­csolható temetkezések között került elő. A másik korabeli kígyós temetkezésre a váci lelőhely állatcsontleleteinek meghatáro­zója, Vörös István hívta fel a figyelmemet. Az ásató Tettamanti Sarolta szíves levélbeli leírása alapján az alábbiakban foglalhatom össze az ezzel kapcsolatos információkat: Vác-Kavicsbánya 366. sír: aduitus korú férfi bolygatott, kirabolt temetkezése. Az eredeti helyzetében megmaradt bal lábfejnél fekvő helyzetű, szürkésbarna, kézzelformált kicsi fazék. Az edényben sikló vagy kígyó 11 db csigolyája volt. Egyéb mellékletei ­vascsat (?), világosszürke, finoman iszapolt korongolt palack, két tyúktojás - a kora avar korra keltezik a síregyüttest. Két mozzanatra érdemes felfigyelni a kígyós temetkezések értékelésénél: az állatál­dozat mindkét esetben valamilyen módon edényhez kapcsolódott, illetve az, hogy míg Gyönkön a (lefejezett ?) kígyót majdnem teljes egészében az elhunyt mellé helyezték, addig Vácott a halottbúcsúztatási szertartás során megölt és feldarabolt állatnak csak egy bizonyos kisebb része került eltemetésre. Kígyóábrázolásos régészeti leletek A Kárpát-medencei avar korszak régészeti emlékeinek viszonylag szűk körű részét alkotják a különféle ékszereken (nyak- és karpereceken), öv- illetve lószerszámvereteken megjelenő kígyóábrázolások (1. térkép 2-11). Viseleti tárgyak, ékszerek A népvándorlás kori kereskedelmi forgalom révén széles körben elterjedt bizánci csa­tok (és helyi utánzataik) kedvelt motívuma volt a tekergőző vagy összetekeredett, egy­mással szembenéző kígyók ábrázolása (1. ábra). E tárgyi hagyaték többsége elsősorban a dunántúli területeken figyelhető meg. Értelmezésük sokrétű voltára jellemző Fettich 5 RosnerGy., 1971-72.210-211. 6 Zoológiai meghatározására a sátoraljaújhelyi konferencia után került sor: eszerint valószínűleg haragos sikló vagy mo­csári sikló volt. Somhegyi Tamás szíves szóbeli közlése. 7 A kora középkori állatáldozatokról: Szőnyi E.-Tomlca P., 1985. 111-115.; ezek között - bizonyára ritkaságuk miatt - nem esett szó a kígyós temetkezésekről. 8 RosnerGy., 1971-72. 217. 9 Itt is köszönetemet fejezem ki Rosner Gyulának a közzétett adatok szíves szóbeli kiegészítéséért. 10 Mindkettőjüknek hálásan köszönöm, hogy közöletlen adataikra hivatkozhattam. 11 Alelőhelyről eddig megjelent publikációk: Tettamanti S., 1972 és 1977. 226

Next

/
Oldalképek
Tartalom