A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

FÁBIÁN J. Gyula–RICZ Péter: Újabb adatok az avarok úgynevezett reflex íjáról (Íjtanulmány a bácskai avar kori leletek alapján)

don működő íjak részleges azonosításával megoldani. Az erőltetett analógiák csak fokoznák a zavart, hiszen a nomád íjak családja egyedekben rendkívül gazdag. Már Cs. Sebestyén Károly is több mint tíz, megoldásaikban egymástól különböző összetett íjat sorolt fel a munkájában: türk, perzsiai, indiai, kínai, észak-ázsiai, baskír, mongol, avar, osztjákok és jakutok, honfoglaló magyarok íja stb. Véleményünk szerint nem szabad átsiklani a részletkünbségek fölött, hiszen technikai szempontból sok esetben éppen azoktól jobb vagy rosszabb egy-egy íjmegoldás! A helyes rekonstrukcióhoz pontosan kell tudnunk minden egyes részegység feladatát, hogy milyen a hatása, és hogyan működik az egész keretein belül. Tapasztalataink szerint célravezetőbb először úgy feltenni a kérdést „milyen nem lehetett" egy bizonyos megoldás, csak ha már nem járható ez az út, akkor keressük a választ a „milyen lehetett"-re. A föntiekhez híven az avar íj tanulmányozását az alapoknál, a rendelkezésünkre álló sírleletek áttekintésével kezdtük. Az íj formájára és méreteire az egyedüli íjmaradványok, az íjmerevítő csontok alakjából, valamint a belőlük képzett csontcsoportok egymás közti viszonyából lehet következtetni. Ezt a sír alaprajza rögzíti. A vajdasági Bácskában a következő avar kori lelőhelyről ismertek íjcsont mellékletek: Topolya (Backa Topola)-Bánkert-Vágóhíd; Szokolac (Sokolac)-Moravicai út; Ada - volt Bakos téglagyár; Péterréve (Pecelo, Bácko Petrovo Selo)-Csikér; Gombos (Bogojevo)-I, II. és IV; Csonoplya (Conoplja) - volt Partizán téglagyár; Szabadka (Subotica) - volt Mácskovits téglagyár és Kelebiai út; Palics (Palic)-Kanizsai út. Ezek közül kiemelkednek a gombosi (Bogojevo) I. számú (a régi irodalom szerint), valamint a bácstopolyai (BaCka Topola) Bánkert temető leletei. A topolyai temető feltárását a szabadkai Városi Múzeum szakemberei, Szekeres László és Ricz Péter végezték. A Gomboson ismert négy temető közül az egyes számú maradványait Wellenreiter Pál zombori muzeológus tárta fel, a leletanyagon pedig Josip KoroSec dolgozott, és ő adta közre. A topolyai Bánkert szarmata-avar temető 166 avar kori sírjának feltárása során összesen 13-ból kerültek napvilágra íjcsontok. Túlnyomórészt feldút, kirabolt sírgödrökről volt szó, azonban szerencsés véletlen folytán szinte valamennyi esetben az íjveretek helyzete tekintetében igen kiváló és használható adatokhoz jutottunk. Ez alkalommal a 25, 34, 36, 48 és a 196-os számú sírokból előkerült íjmaradványok helyzetét tettük vizsgálatunk tárgyává. Ugyanakkor a gombosi temetőkből mindösze egy (de annál fontosabb), az egyes számú temető 25-össel jelölt sírjának a maradványait elemeztük részletesen (1. ábra). Ez utóbbi sírban a nyújtott testhelyzetben a hátára fektetett halott bal oldalán egy összetett íj csontlemezei, míg jobb oldalán a tegez csontlemezei, valamint vas nyílhegyek kerültek elő. Attól függetlenül, hogy a koponya hiányzott, a váz többi része, illetve a leletek in situ helyzetben voltak. Az ásató régész véleménye szerint a koponya hiányát rituális bolygatással lehet magyarázni. Az íj felső részének csontlemezei (négy darab) a bal váll magasságában helyezkedtek el. A három részből álló markolat a bal alsókaron, míg az alsó csontborítás lemezei (négy darab) a két térd között, végükkel a jobb lábszárcsont belső oldalán feküdtek. Mind a felső, mind az alsó íjkarvég borítás két kiszélesedett fejű, közepes ívű, az elkeskenyedő alsó részen 5-6 cm hosszan irdalt csontlapból, valamint két-két tűszerűén lekeskenyített, a szélesebb végeken úgyszintén 4-5 cm hosszan irdalt enyhe görbületű csontlemezből állt. A markolat ferdén lekeskenyedő oldallemezei és a középső csontmerevítő végei is irdaltak. 9 Cs. Sebestyén Károly, 1931. 10 László Szekeres, 1978. 11 JosipKoroSec, 1959. 103-117. 12 Josip KoroSec, 1959. 116. 13 Josip KoroSec, 1959.107. 128