A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

ISTVÁNOVITS Eszter–KULCSÁR Valéria: Tükrök a császárkori és a kora népvándorlás kori barbár népeknél a Kárpát-medencében

pig széles körben használják. A kutatás mai állását összefoglaló művében A. Sz. Szkripkin részletesen tárgyalja és értékeli a tükrökkel kapcsolatos eddigi irodalmat, s újabb az előzőnél részletesebb - rendszerezést javasol. Szarmata hatásra a császárkor időszakában a tükrök olykor-olykor felbukkannak a szomszédos kultúrák régészeti leletanyagában is. A karpoknál az i. sz. II-III. sz-i sírokból Bichir 1973-ban 18 példányt tudott már összegyjűteni. E tükrök szarmata hatásként terjedtek el, utalnak erre típusaik, valamint a rajtuk megjelenő tamgák. Ugyancsak szarmata befolyásról tanúskodik a maszlovói csernyahovi temető egyik sírjában talált tükör, illetve a Borohtyanszkaja Olsanka ugyancsak csernyahovi lelőhelyről előkerült együttes nomád tükre. 12 A szarmata területen különféle (szkíta, kínai, szibériai ) hatásokra kialakult tükörformák átöröklődtek más etnikumra és továbbéltek a sztyeppeövezetben egészen a X. századig. Megszűnésük az Arany Horda térnyerésével hozható összefüggésbe, de formai hagyományaik kimutathatók a Kaukázusban még a középkorban is. Az ún. nomád tükrök szarmata (alán) hatásként jelentek meg a szaltovói kultúra anyagában, ahol egyes variánsai a kronológia érzékeny indikátoraiként szerepelnek egészen a VIII. századig. A rítus elemeként vizsgálva a szarmata sírok tükörmellékleteit a következőket érdemes figyelembe vennünk a kárpát-medencei anyag tárgyalása során. A tükörmellékletes sírok aránya a keleti területeken az egyes temetőkön belül változó. T. M. Kuznyecova 4 temetőben vizsgálta a tükör mellékletek elhelyezését. A sírok kora az i. e. VI. sz-tól az i. sz. IV. sz-ig terjed. Általában a sírok 5-17%-ban találtak ilyen mellékletet (kivétel az észak-kaukázusi Novij Kumak, ahol az arány 30%). A tükröket gyakran töredékesen, illetve törötten dobták a sírba. A szauromata sírokban csak ép darabok kerülnek elő, a későbbi korszakokban jön divatba az eltörött tükör (bár nincs kizárva, hogy az esetek egy részében a sírba helyezés után törtek szét), illetve a tükör egy darabjának eltemetése. Ez utóbbi szokás a prohorovkai korban terjed el, de ugyanakkor ép példányok is kerülnek elő. Helyenként megfigyelhető a töredék másodlagos felhasználása, amikor átfúrva csüngőként viselték. Kuznyecova szerint ez a tükör drágaságával és ritkaságával (elsősorban import tárgyakról van szó) magyarázható és nem mágikus okokkal. A tükör rongálásról az a véleménye, hogy az nem a halotti kultusszal függött össze, hanem mágikus rítus következménye, amelyet az élő ember „helyettesére" gyakoroltak (a Frazer-féle átviteli mágia: a cselekedet nem közvetlenül a tárgyára irányul, hanem a helyettesére és azon keresztül magára a tárgyra. A tükörrongálás így a még élőt érintő mágikus cselekedet nyoma. A prohorovkai korban a tükörtörés különösen jól képviselt az Ilek folyó völgyében talált sírokban. Pl. a mecsetszaji temetőben csaknem az összes tükör törött volt. 7 Szkripkin, A. Sz. 1990. 142-156. 8 Bichir, Gh. 1973. 106-112.; Bichir, Gh. 1976. 97-102. 9 A karpoknál egyébként a szarmatáktól átvett tamgás tükrök helyi gyártása is megindult a Militari lelőhelyen előkerült öntőminta alapján: ld. Bichir, Gh. 1976.; Rikman, E. A. 1966.77. 10 Makszimov.Je.V. 1985. 10. 11 Kazanski, Af. 1991. 11. fig. 1/12. 12 A Hazanov által szibériainak tartott típust több kutató észak-kaukázusinak véli - Abramova, M. P. 1971.; Vinogradov, V. B.-Petrenko, V. A. 1977.44-49. 13 Hazanov, A. M. 1963. 69. 14 Merpert,N.Ja. 1951. 16., 18-19., 21., 30.; Pletnyova, Sz. A. 1981. 15 Kuznyecova, T. M. 1988. 16 Frazer, J. G. 1965. 116-120. 17 Kuznyecova, T. M. 1988. 18 Szmirnov.K.F. 1975.167. 10