A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban

A Golubinskij-féle szövegben a következő felsorolást olvashatjuk: „zarándok (= palomnik), gyógyász, (az uraság által) felszabadított ember, (végrendelet alapján) szabadon bocsátott ember, zarándok (= storonik), a vak, a sánta..."

11 Ebben az esetben a zarándokot egyazon szövegben kétféle elnevezéssel illetik. Ámbár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a storonik szó itt mégiscsak az idegenből jött embert jelöli, hiszen elég egyszer megnevezni a zarándokot a felsorolt személyek között, s ez a palomnik szóval már megtörtént. Golubinskij meglátása szerint a palomnik szó Szent Vlagyimir idején még nem volt meg az orosz nyelvben.

72 A Rettegett Iván-féle Százcikkelyes törvénykönyv (Stoglav), amely az általa 1551ben összehívott egyházi zsinat rendelkezéseit tartalmazza, kanonizálta Szent Vlagyimir fejedelem Egyházszabályzatának egyik szövegváltozatát, s ez így sorolja az egyházi embereket: „zarándok (= strannik), a vak, a sánta... "

73 A zarándokok elnevezésének eme kuszaságát talán ekképpen lehetne közös nevezőre hozni. A kalika és a palomnik az orosz fül számára idegen hangzású, s bizonyos fokig homályos jelentésű szavak voltak. Mint a fenti példák is bizonyítják, a hivatalos irodalom körébe tartozó Vlagyimir-felé Egyházszabályzat szövegváltozataiban a stranniklstoronnik szavak csak akkor fordulnak elő, ha környezetükben felbukkan vagy a kalika, vagy a palomnik kifejezés. A strannik/storonnik szavakat ezen utóbbiak magyarázataként iktathatták be az Egyházszabályzatba. A fentiekben már rámutattam, hogy a folklóralkotásokban használatos kalikaperechozij (= tkp. 'vándorló zarándok') elnevezés is hasonló úton-módon jött létre: az érthető orosz perechozij (= vándorló) jelző megvilágította a homályos jelentésű, idegen hangzású kalika (= zarándok) szó értelmét. A storonnik 'zarándok' az oroszban feltehetőleg nem anyanyelvi szó, hanem az egyházi szláv strannik 'ua.' átvétele russzifikált formában. Ezen utóbbi viszont már az ószlávban kialakult a görög xenos fordításaként.

74 Tehát mindkét szó balkáni szláv eredetű, csak a strannik megőrizte délszláv hangalakját, míg a stroronnik idomult az orosz hangrendszerhez. A strannik szó elterjesztését a bizánci alattvaló görög-szláv kétnyel vűekhez köthetjük, akik az orosz kereszténység kezdeti szakaszában jelentős szerepet játszottak. A magyar zarándok is délszláv szóból származik,

75 ami közvetve a strannik/storonnik balkáni eredetét erősíti meg. Végezetül ismer az orosz nyelv még egy lehetőséget a zarándok megnevezésére, s ez & piligrim 'zarándok, búcsús' kifejezés. Vasmer az orosz piligrim szót nem közvetlenül a latin peregrinus 'idegen, külföldi, vándor' átvételének tartja, hanem itt a német nyelv közvetítő szerepét feltételezi (ófn. piligrim).

76 Kluge etimológiai szótárában viszont nem tesz említést erről a szókölcsönzésről.

77 Járják a zarándokok Európa útjait, és útközben énekelnek. De énekelnek a kegyhelyeken is. Mindenfélét: egyházi és világi énekeket, s közben hangszereken is játszanak.

78 Zene- és énekszótól hangosak a fejedelmi udvarok palotái is. Az óorosz társadalomban az éneklés és a zenélés mestereinek, művészeinek három fajtája különíthető el: 1. a skomorochok (igricek, vándorénekesek, komédiások), akik a pogány múlt legtipikusabb képviselői voltak; 2. az udvari énekesek (a druzsina-költészet művelői); 3. és 71. Golubinskij i. m. III/626. 72. i. m. III/627. 73. Stoglav. Izdanie D. Je. Kozancikova. Sankt-Peterburg, 1863. 198. 74. Vasmer i. m. Tom 3. 771. 75. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Főszerk.: Benkő Loránd. III. kötet. Budapest, 1976. 1188. 76. Vasmer i. m. Tom 3. 261-262. 77. Kluge, Fr.: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Berlin/New York, 1975.550. 78. Sigali. m. 64., 81. 246