A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

VIGA Gyula: Néprajzi jegyzetek Kazincbarcikáról (Különös tekintettel az életmód és az árucsere folyamataira)

NÉPRAJZI JEGYZETEK KAZINCBARCIKÁRÓL (Különös tekintettel az életmód és az árucsere folyamataira) VIGA GYULA Kazincbarcika, vagyis az e néven egyesült Alsó- és Felsőbarcika, Sajókazinc (1899ig Kazinc) és Berente tradicionális kultúrájának, gazdaságnéprajzának felvázolása sajátos feladatot jelent a népélet kutatója számára. * Első pillanatban - a város mai arculatát látva - talán megoldhatatlannak tűnt, hiszen a hagyományos életmód átalakulását kevés helyen kísérte a településkép olyan radikális megváltozása, mint éppen itt, s a tradicionális kultúra keretei és jelenségei talán kevés helyen kerültek szembe ilyen élesen az új gazdasági és politikai rend elképzeléseivel, mint fiatal Sajó-völgyi városunk esetében. Mindez azonban - éppen a fentiekből eredően - sajátos lehetőséget is jelent a néprajzi vizsgálódáshoz. Jelen tanulmány - elsősorban a hagyományos gazdálkodás és az árucserekapcsolatok területén - éppen ennek a gyors átalakulásnak, s tradicionális tevékenységi formáknak a rétegződését próbálja felvázolni, elsősorban a javak cseréje, a táji kapcsolatok vonatkozásában, az etnoökológia lehetőségeinek figyelembevételével. Ennek során a recens adatgyűjtés eredményeit is fel kellett használni a rendelkezésre álló, meglehetősen szűkös forrásanyag mellett. Hangsúlyoznom kell, hogy munkám, nem a modern értelemben vett „városi néprajz" szempontjait követi, hanem kifejezetten a hagyományos kultúra egykori vonásaira, ill. azok felbomlására, eltűnésének okaira próbál választ keresni. A néprajz hagyományos vizsgálati módszere Kazincbarcika kutatásában a további egy-két évtizedben is számottevő eredményeket hozhatna, s a saj átos jelenségek mellett a tradicionális kultúra átalakulásának, számos általános trendjének leírására is alkalmas lenne, pl. az életmód, a mentalitás, az identitás vonatkozásaiban. Mindezek nem csupán az etnográfia, ill. a társadalomtudományok számára szolgálnának lényeges tanulságokkal, hanem olykor választ adhatnának a mai társadalom, az emberi kapcsolatok számos ellentmondása, feszültsége kialakulásának ma még gyakran megválaszolatlan kérdéseire, s megváltoztathatatlannak tűnő jelenségeire is. Ez azonban nem jelen dolgozat témája. Magam csupán arra vállalkozom, hogy a néprajzi vizsgálatok számára törvényszerű kereteket szabó tér és idő koordinátarendszerében vázoljam a népélet, elsősorban az életmód és ennek kapcsán a gazdasági, kulturális érintkezések, a táji és társadalmi munkamegosztás módosulásait, a kapcsolatok alakulását. Amint arra a Frisnyák Sándor által szerkesztett gazdaságföldrajzi monográfia vizsgálati eredményei rámutattak, Kazincbarcika födrajzi helyzete, fekvése egyaránt tükrözője a lokális fejlődési lehetőségeknek, a nagytáj általános jellemzőinek, valamint tükrözik az utóbbi táji kapcsolatait is.

1 A Sajó vízjárta alluviuma a rét- és legelőgazdálA tanulmány 1988-89-ben készült, egy tervezett Kazincbarcika-monográfia fejezeteként. 1. Frisnyák Sándor (szerk.): Kazincbarcika földrajza. Kazincbarcika 1979. 7. 523