A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

sének, s a hámori vasmű egyre fokozódó elsorvadásának. 1871. április 25-én a pénzügyminiszter, valamint a közmunka és közlekedésügyi miniszter meglátogatta az épülő vasgyárat. Feljegyzi azt is, mikor kezdik a vasgyári vasutat építeni, mikor indul a perecesi vasút. 1879-ben a diósgyőri vasgyár a székesfehérvári ipari kiállításon aranyérmet nyert. A hámori gyár elsorvadásának számtalan jelét tapasztalta, a bükki hámor helyiségeiben a Zartl testvérek székgyárat létesítettek, s ez az üzem 1888-ban a brüszszeli világkiállításon már díjat is nyert. A Leszih testvérek gépgyárának megnyitásáról (1871. IX. 127.) csak igen röviden emlékezik meg, azt is éppen csak megemlíti, hogy a Herz-gépgyár megégett 1870. augusztus 20-án. Megismerkedik a bükki üveghuták szépmívű iparával a Gyertyánvölgyben (IX. 163.), a malomiparról csak legfeljebb néhány szó erejéig emlékezik meg. 1863. július 7-én valamiféle robbanás tette tönkre a malmot (VIII. 20.), az új malmot már 1864-ben elkezdik építeni (VIII. 66.), 1885-ben pedig a modern borsodi gőzmalom kezd újból termelni. (XII. 37.) Az edelényi cukorgyárról is csak annyit jegyez meg, hogy 1873-ban terményeiért harmadosztályú vaskoronarendet kapott. 1886-ban a Zurich-féle miskolci serházban ütött ki a tűz. Pártolja a női ipart. S ennek kifejlesztése érdekében mindent megtesz. 1881-ben Budapesten a női ipari kiállításon a miskolciak ezüstérmet nyertek, bronzérmet kapott szép kiállításáért és munkáiért a miskolci polgári leányiskola. 1884-ben pedig a miskolci női ipartanműhely rendezett a városban kiállítást. (XI. 353.) Tud a légszeszgyár (a gázgyár) alapkőletételéről (1882. június 19., XI. 115). 1862-ben leégett a miskolci kőedénygyár, s ennek egykori tulajdonosa pedig 1881-ben halt meg. Ez is egy érdekes és hasznos történeti adalék a kőedénygyár történetéhez. (VII. 181, X. 348.) Nem feledkezik meg az első miskolci fényképész műterme megnyitásáról sem. Zureich Károly 1875-ben fényképészüzletet nyitott Miskolcon. (X. 170.) Az 1882-ben felépült és a termelést megkezdő spódium- és csontlisztgyár két esztendő múlva megszűnt (XI. 422.), s örömmel jegyzi meg azt is, hogy Szováti nevű miskolci szűrszabómester Londonban egy kiállításon igen nagy sikert aratott készítményeivel. (VII. 11.) Figyelmét nem kerülik el a miskolci és borsodi mezőgazdaság eredményei, gondjai sem. Elsősorban kiállítási sikerekről ír. Ki gondolna arra, hogy már 1859-ben a Miskolc vidéki gyümölcstenyésztési társulat kiállítást rendezett (VII. 64-65.)? 1859-ben egy országos mezőgazdasági kiállításnak adott otthont a város (IX. 63.), s ezek után évenként mutatkozik be Miskolc és a környék mezőgazdasági termeivényeivel. 1872-ben rendeztek Miskolcon először arató- és kaszálógépversenyt. (IX. 176.) A Szentgyörgyhegyi borok pedig egész Európában hódítottak, nemzetközi kiállításokon igen nagy díjakat nyertek. Különösképpen kitűnt boraival Szabó Gyula gyógyszerész, aki szinte minden európai borversenyen sikert aratott nagyszerű boraival. 1880-ban a szőlőtermelés a legnagyobb gondja, a filoxéraveszély elhárítása érdekében itt nyitottak egy kísérleti szőlőtelepet, s sajnos itt telepítették először a direkttermő szőlőket. (XI. 53.) Szathmáry Király Pálné 1882-ben, Bethlenfalvi István és Spuller József 1883-ban nyertek díjakat szőlőikkel. Egy lengyel orvos páciensének miskolci szőlőt rendel gyógyszerként, s - mint írja Szűcs - a hatás meglepően gyorsan jelentkezett. A tej hamisítás elkerülése érdekében 1886-ban nyitnak a városban először tej csarnokot, 1887-ben rendezi Szathmáry Király Pálné az első miskolci rózsakiállítást. A Szűcs-naplók mezőgazdaságtörténeti közleményei legfeljebb a kultúrhistória, de nem az agrárkultúra szempontjából értékesek. Az aratás előtt mérhetetlen éhínséggel tisztában van. Kétségtelen tény, hogy Szűcs nem tudta észrevenni azt a minőségi változást, ami nap mint nap szeme előtt zajlott. Nem tudta észrevenni, s ezért ipar- és mezőgazdaságtörténeti adatai kissé a felületen mozognak. Az okkeresés nem kenyere a naplóírónak, ő csak regisztrálja az eseményeket, középnemesi honoratiori életszem308