A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

VIGA Gyula: Néprajzi jegyzetek Kazincbarcikáról (Különös tekintettel az életmód és az árucsere folyamataira)

kodás hagyományos térszíne, ami az igás- és hízóállatok tartását biztosítja, megteremtvén a hagyományos paraszti gazdálkodás egyik ágazatának lehetőségeit. Az ármentes teraszok és a Tardona-völgy a szántóföldi növénytermesztés bázisai (elsősorban kenyérgabona, de más gazdasági növények is), ami az élelmiszertermelés, az önellátás és mezőgazdasági reprodukció elengedhetetlen feltétele. A dombok alacsonyabb lejtői a nagy hagyományú szőlészet és a gyümölcstermesztés térszínei, s az életmód egésze szempontjából nagy jelentőségű az erdő.

2 A 18. században - az urbáriumok alapján - a Sajó-völgy termékeny medencéjére általánosan jellemző mezőgazdálkodású jobbágyfalvak húzódnak itt, igen közel egymáshoz, melyek életmódjában a szántóföldi növénytermesztés, a nagy állattartás, valamint a nagy múltú szőlészet bír meghatározó jelentőséggel. Két természeti adottsággal szemben egészen a múlt század utolsó harmadáig folyamatos harcot folytat az itt élő ember. Az egyik az erdő, amelytől folyamatosan igyekszik elhódítani a termékeny völgy mind nagyobb területét,

3 elvégezve ezzel a domb- és hegyvidéki zóna „kolonizálásának" legutolsó feladatát,

4 valamint a szeszélyes Sajó, melynek áradásai igen gyakran veszélyeztetik az emberi munka gyümölcsét. Berente urbáriuma (1770) a település káros fogyatkozásaként említi, hogy „az Sajónak gyakorta való áradásával Réttyeinkben kiváltképpen, és az nagy Zápor essők által meredekebb szőllő Hegyeinkben sok károkat szenvedünk."

5 A vasúti töltés megépítéséig a víz gyakran pusztította Barcikát is.

6 Fényes Elek Barcikáról feljegyzi, hogy „a Sajó árjaitól sokat szenved, úgy annyira, hogy áradások alkalmával, csolnakon kell az utczákon járni."

7 Papp Lajos, a falu „monográfusa" 1936-ban így fogalmaz: „Itt 8-10 évvel ezelőtt még a lapályokon csak májusjúnius hónapban lehetett szántani, addig pedig a békák sokasága fülsiketítő lármát csapott estétől reggelig... Mikor még a vasút nem épült fel, addig a víz sokszor elöntötte Barcikát annyira, hogy lóháton, vagy csónakon... közlekedtek a lakosok... A síkságon 80-100 évvel ezelőtt a Sajóig rétek, mezők terültek el, amelyen ménesek, szarvasmarhák legeltek, ma pedig nagyrészben szántóföld."

8 Az egymáshoz nagyon közel fekvő, de településszerkezetileg soha nem érintkező falvak

9 számára, a lényegében hasonló földrajzi helyzet ellenére, nem voltak azonosak a termelési feltételek. Egyértelműen tájékoztatnak erről bennünket az urbáriumok (1770) 4. kérdőpontjaira adott válaszok, amelyek a települések különös hasznait és kárait veszik számba. Kazinc urbáriuma szerint: „A rétek szénát Barmainknak az kik marháival szolgálunk elegendőt, az szántó földek pedig magunk élelmére elegendő termést adnak."

10 Lényegesen hátrányosabb helyzetet tükröz Barcika urbáriuma: „.. .káros fogyatkozásai azok, hogy helységünknek határa Lapályos helyen Lévén, az Árvizek miat sem szántó földeinknek, sem réteinknek, s barom legelő mezeinknek s malmunknak is hasznát nem véhettyük. Külömben határunk szűk volta miat, kevés marháink számokra, s legeltetésekre más szomszéd külső határokat exarendalunk, Szőllőink határunkon szintén, Erdőnk is kevés volta miat el pusztult nem külömben 2. Frisnyák i. m. 273. 3. Frisnyák i. m. 136. 4. Ikvai Nándor: Ökologie und agrokultur. Ethnographica et folkloristica Carpathica 5-6. Debrecen 1988. 87-98. 5. Borsod Megyei Állami Levéltár (továbbiakban BMÁL.) Acta Politica (továbbiakban Acta Pol.) XXII. I. 324. 6. Bakoss János: Barcika község monographiája - 1936. Kézirat: Ethnológiai Adattár (továbbiakban EA.) 4830. 2. 7. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest 1851. I. 92. 8. Papp Lajos: Barcika község monográfiája - 1936. Kézirat: EA. 4831. 1. 9. Frisnyák i. m. 155. 10. BMÁL. Acta Pol. XXII. I. 337. 524