A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
VIGA Gyula: Néprajzi jegyzetek Kazincbarcikáról (Különös tekintettel az életmód és az árucsere folyamataira)
zett, népessége korán polgárosodott, s a 19-20. század fordulójától kezdve általánosan együtt élt településein a mezőgazdasági és az ipari foglalkoztatás. 44 A Tardona-patak és az Eger felé utat nyitó Bánpatak völgye a Bükk felé biztosít kapcsolatot, vele szemben nyílik a Sajó-völgyre a Szuha-völgy, ami a Sajó-Bódva közötti dombvidék kijárata. 45 Természetesen a különböző tájkapcsolatok nem egyforma minőségű gazdasági kapcsolatok hordozói, még a Sajó-völgy egyes szakaszai is eltérő jelentőséggel bírnak. Már Berente idézett urbáriuma (1770) is jelzi a miskolci piac fontosságát. Az 1828-as összeírás adatai a Kazincbarcikát alkotó falvakat Miskolc tiszta piackörzetéhez sorolják, de nem kizárt természetesen, hogy bizonyos vonatkozásokban érvényesülhetett Rimaszombat és Rozsnyó közelsége is. 46 Az I. világháborút követő határmódosítások a Sajó-völgy felső szakaszával tartott kapcsolatokat végképp lezárták, de hozzájárult ehhez Ózd vonzáskörzetének sajátossága is: az iparvárost körülvevő mezőgazdasági népesség termékeit szívta fel. Mindezt a következő módon fogalmazta meg adatközlőm: „A falu régen teljesen Miskolchoz kapcsolódott, állandóan oda jártak be az emberek. Ózd felé nem volt érdemes nekünk menni, azt Putnok, Sajóvelezd, Dubicsány, Hét ellátta, azok nyomták a piacot, oda nekünk kár is volt elmenni! A miskolci Búza tér volt a fő piac, még Diósgyőrbe sem nagyon mentünk ki. Régen a Sajó-völgyön nem volt nagy forgalom az országúton. Ózd felé a nagy forgalom inkább vonaton ment, az úton kevésbé." 47 Hangsúlyoznunk kell, hogy a határmódosítások előtt bizonyára jelentős volt a Felvidék felé mutató kapcsolat, ám főleg a 23 km távolságra fekvő Miskolc felé irányultak falvaink kapcsolatai, ahová még a várossá válást követően is sokáig bejártak a boltokba is. 4 * A Sajó-völgyön ezen kívül Sajószentpéter vásárai voltak jelentősek falvaink árucseréjében, gazdasági életében (lásd alább). Századunkban - a hagyományos tevékenységi formák rendjében - nem volt igazán jelentős a Bükk településeivel meglevő kapcsolat sem, s még inkább kívül estek a paraszti árucsere érdeklődési körén a Szuha-völgy falvai. A fogatos gazdák csak ritkán kapcsolódtak be a Bükk fájának szállításába, inkább a bükki falvak népessége kereste fel alkalmanként termékeivel településeinket. Rendszeresen megjelentek fedett szekereikkel Bükkszentkereszt és Répáshuta szlovák meszesei, 49 akik mellett e tájon csupán kis jelentőséggel bírtak az Aggtelek környéki mészfuvarosok. íü Faeszközöket, főleg villát, gereblyét, jármot, fakanalat, üstbe való kavarót a Tardona-völgyön hoztak árulni: Dédes, Mályinka, Nagyvisnyó felől. 51 Olykor megjelentek falvainkban a tardonai gombaárusok, akik a vasúti kolónián vagy a villanytelepen adták el portékájukat, ám ez alkalomszerű kereskedelmet jelentett csupán. A bükki kapcsolatok szűkösségének legfőbb okát abban kell látnunk, hoj v a két világháború között jól felszerelt boltokkal rendelkező, meglehetősen polgárosu t falvaink nem szorultak rá a Bükk-vidék népes44. Dobrossy István-Fügedi Márta: Termelés és életmód. Debrecen 1983. 25. 45. Frisnyák i. m. 5-6. 46. Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828ban. Budapest 1984. 45. skk. valamint térképlap 47. Sgy. Barczikay István 68 éves 48. Frisnyák i. m. 150. 49. Viga Gyula: A Bükk hegység szlovák meszeseinek kereskedőútjai az Alföldre. Ethnographia XCI. (1980)252-258. 50. Molnár Ágnes: Az égetett mész értékesítése Aggteleken. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (1983-1984) 132-138. 51. Viga Gyula: Tevékenységi formák és a javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában. Miskolc 1986. 89-105. 531
