A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

HÁLA József: A sárospataki „francia malomkő”

adott pirospaprikával fejezték ki megelégedésüket. A malomköveket a termelőszövetkezetekben állati eledelek (pl. kukorica, árpa) őrlésére használták fel, ugyanúgy, mint pl. a nagytétényi disznóhizlaldában is. Ebben az időszakban a kereslet visszaesése következtében az export lecsökkent, csupán Csehszlovákiába, Bulgáriába és a Német Demokratikus Köztársaságba szállítottak malomköveket.

79 A malmocskákba való köveket helyben és a környékbeli településeken értékesítették (14. ábra). A jelenleg gyártott bélésköveket (5. ábra) elsősorban a budapesti Épületkerámiaipari Vállalatnál és hasonló gyárakban használják fel ásványi anyagokat őrlő dobmalmok bélelésére. Összefoglalás A sárospataki malomkőkészítésre vonatkozó legrégebbi adatokat a XV. századból ismerjük. A híres malomkőfaragó központban a város határában nagy mennyiségben előforduló, kiváló minőségű kvarcitból, a XIX. század közepéig a Megyer-hegyen lévő bányában egy darabból faragott malomköveket készítettek. A helyi malomkőiparban régi idői óta vezető szerepet játszó Láczay Szabó család egyik tagja, Láczay Szabó Károly a ÍIX. század közepén az előbb említettnél is jobb minőségű kvarcitváltozatokat fedezett fel és (feltehetően az 1858-ban Fonyon megalapított első ilyen magyarországi üzem példájából is indíttatást kapva) ezekből 1859-ben (Botkő) és 1864-ben (Király-hegy) megkezdte a több darabból összeállított ún. „francia malomkö"-vek gyártását, amelyek készítése céljából hamarosan egy üzemet is létesített. E készítményeivel Magyarországon és külföldön egyaránt nagy sikereket aratott és eredményesen vette fel a versenyt a világpiacon akkor egyeduralkodó franciaországi (La Ferté stb.) malomkőkészítő központokkal. A Sárospatakon gyártott, vízi-, szél-, száraz- és gőzmalmokban búza, rozs, kukorica, ásványi anyagok stb. őrlésére egyaránt használható „francia malomkő" a kezdetben Láczay Szabó Károly, majd a Brzorád (Brozorád) család tagjai által irányított Sárospataki Kovamalomkőgyár Egylet nevű részvénytársaság megalapítása (1869) után is kelendő árucikk volt a magyarországi és az európai piacon. Az üzemben az államosítás (1949-1950) után elsősorban a magyarországi paprikamalmok részére készítettek „francia malomkö"-veket, legutoljára 1979ben. Jelenleg kerámiaipari gyárakban alkalmazott, ásványi anyagokat őrlő dobmalmokba való bélésköveket faragnak. Láczay Szabó Károly üzemében kezdetben francia munkásokat is alkalmazott, később helybeliek készítették a malomköveket. A kő kitermelése és a malomkövek faragása, 111. összeállítása a legutóbbi időszakig kézi erővel és eszközökkel, hagyományos technikával folyt. 1979-ig a bányában fejtett követ két ló által vontatott szekérrel szállították az üzembe és ugyanazzal az eszközzel vitték a kész malomköveket a vasútállomásra is. 79. Takács B., 1967. 260., Hegyi J., 1983. 10. 507