A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

HOFFMANN Tamás: „Az új gazdálkodás”. Kultúrnövények és haszonállatok az Alpoktól északra

Tehenenkénti tejhozam egy laktációs periódusban (literekben) 1750 Anglia 765 XVIII. sz. Németország 1000-1400 XVIII. sz. Furne, D.-Németalföld 6000 XVIII. sz. Flandria 2600 XVIII. sz. Frízföld 1600-1700 1800 Flandria 2400 1800 Anglia 1300-1500 1800 Hollandia 1000-1800 1800 Lille, Franciaország 4400 1800 Dánia 500- 700 1800 Norvégia 500 1800 Franciaország 1500-1800 1800 Svájc 2000-2200 1810 Antwerpen 4000 1810 Meuse alsó folyásának melléke 4000 1810-15 Szajna alsó folyásának melléke 1000-1500 1810-15 Loire alsó folyásának melléke 1000 1810-15 Mört 900-1400 1810-15 Calais környéke 1400-1500 1810-15 Manche 2500-3500 1810-15 Rhone torkolatvidéke 900 1810-15 Eure és Loire melléke 800-1000 1813 Emelgem, Ny.-Flandria 1000 1813 Gént környéke 3900 1813 Termonde környéke 2500 1813 Audenarde környéke 1900 1815 K.-Flandria 5000 1820 K.-Flandira 6000 (Vandenbroek, 1975. 338) Azokon a tájakon, ahol a középkorban a közösségi gazdálkodás átalakította a határ szerkezetét, létrehozta a nehezen változó birtokviszonyokat, úgyszólván sehol sem rendelkeztek jelentős földtartalékokkal. A gazdálkodás megváltozott gyakorlatát tehát itt sehol sem lehetett szűzföldeken alkalmazni. A hagyományoktól megkötött közösségben élő parasztok életstratégiája - jobb híján - a védekezés lett. A modern gazdálkodásban részt vevő parasztok kénytelenek voltak megélni a gazdaság nagyarányú tektonikus mozgását. Számottevő tömegek rendültek meg. A gazdaság megmegújuló kríziseiben és a fellendüléssel együtt járó hullámzásban sokan mentek tönkre. A modernizáció - alternatíva hiányában - a parasztok többségét elűzte ősei földjéről. Azok azonban, akik megmaradtak, minden tekintetben megváltoztak. Szaktudásukaminthogy gazdaságuk - átalakult. A vegyes gazdaság néhány emberöltő alatt szakosodott gazdasággá lett, itt azt állították elő, amit el is lehetett adni. Sőt, idővel arra kellett törekedniük (a túlkínálat miatt), hogy először tisztázzák az értékesítés piaci lehetőségeit, ami botanikai és zoológiai tudásukat kiegészítette közgazdasági ismeretekkel is. Átalakult tehát szakműveltségük összetétele, miáltal megváltozott életstratégiájuk is. Korunk modern embere nemcsak a városban látta meg a napvilágot, mert megszületett falun is. Specialista lett belőle, aminthogy városban élő kortársaikra is ez a szakmásodás lett jellemző. 445