A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

HOFFMANN Tamás: „Az új gazdálkodás”. Kultúrnövények és haszonállatok az Alpoktól északra

A vetésszerkezet lényegesen módosult néhány évszázad múlva, miként ezt a XIII-XV. századi angliai példák illusztrálják.

8 Birtok Év Összes terület ha-ban Búza Hányad Árpa Zab Rozs Hüvelyesek, bükköny Egyéb Winchester 1200 1392 39,4 14,8 45,3 _ _ 1449 447 42,0 28,0 30,0 Westerham (12971302) 48

+ 36,0 40,0 9,6 0,6 13,8 1345-50 48"

137,5 36,0 9,0 10,0 7,5 Merton College 1333/4 506 42,2 22,0 26,0 4,2 5,6 1335/6 522 38,8 26,7 20,8 3,4 9,1 1,2 Sherborn Manor 1425/6 160-180 40,6 41,5 12,9 5,0 1435/6 34,2 50,5 9,9 5,4 1445/6 25,5 70,5 4,0 1452/3 20,0 66,7 10,0 3,3 1462/3 29,1 59,1 11,8 Végeredményben a hozamok lassan emelkedtek és bővült a vetésszerkezet is, holott egyidejűleg mind kevesebb föld maradt vetetlen. Tulajdonképpen az igazi változás a talajok táperejének célszerű felhasználásán múlott, a folyamatos művelésen, ami ugyan sokáig nélkülözte a trágyázást, de mégsem zsarolta ki a termőréteget. Ez a gazdálkodási rendszer jellegzetesen európai teljesítmény volt és híven tükrözte azokat a változásokat, amelyek az Alpoktól északra végbementek a középkorban. A parasztok azonban éhínségek nélkül csak az ipari forradalom óta boldogulnak földjükön. A bajok abból adódtak, hogy ez a gazdálkodási rendszer nagyon konzervatív volt, a természettől függött minden és az új lassan terjedt kelet felé, csak Amerika felfedezésének idején érte el Kelet-Európa földrajzi határát. Eredendő nehézsége valószínűleg abban rejlett, hogy a gabonaféléken kívül úgyszólván mást nem is termeltek benne. A szarvasmarhákat főleg vonóállatnak tartották és tejet alig nyertek tőlük - megfelelő takarmányozás hiányában. (Ezzel egyszersmind elodázták az istállózást és a trágyatermelést.) Húsáért sertéseket neveltek, ezek azonban az erdőkben nőttek fel. Végül tenyésztettek lovakat is, de ezeket a jószágokat már takarmányozniuk is kellett. Szinte luxusszámba mentek: utazni lehetett rajtuk vagy harcolni. (Ennek lehetőségével a középkor földesurai szívesen éltek, még akkor is, ha nélkülözniük kellett a hőn szeretett háborút.) A lovakat csak jelentős takarmánykészletek birtokában foghatták hámba, előbb a fuvarosok, majd a szántó-vető parasztok. De a ló nem javította trágyájával a földeket és abraktakarmányt kívánt. A zabot nem szívesen ették meg mindenütt az emberek, noha jelentős részt foglalt el a vetésterületből. Ebből következően a kontinentális Európában folytatott gazdálkodás egyrészt nagyarányú beruházásokat igényelt (ezt eleve csak a földesurak valósíthatták meg majorjaikban), másrészt rendkívül munkaigényes volt. Minthogy a falvakban mindkét tekintetben hiányok mutatkoztak, a parasztok gazdálkodására a biztonságosságra törekvés említett tényei nyomták rá bélyegüket. Ebben a helyzetben nehéz meghatározni a fejlődés ismérveit. A jobb termés, amit a hozamok rendkívül lassú emelkedése legalább olyan mértékben támasztott alá, mint ahogyan véletlenszerűen lehetővé tett a 8. Slichervan Bath, 1963/a: 171. 424