A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KŐHEGYI Mihály: Chernel István levelei Herman Ottóhoz

sem oldhatja többé föl, nemhogy holmi csekély aprólékosság. Egy közös eszmény felé törtettünk egyforma lelkesedéssel, egy azonos önzetlenséggel, szövetkezve egymással, hogy annál biztosabban célt érjünk, eleve tudva, hogy az elénk tornyosuló akadályokat annál eredményesebben küzdhetjük le, minél szétolvadhatatlanabbul forr egybe közös törekvésünk rugója, minél teljesebbé válik bensőnk harmóniája. Hát ne aggassza magát kedves bátyám - minket nem válaszhat el senki és semmi; s ha az élet forgataga néha talán mégis nem kímél meg olyan pillanatoktól, melyek meglazítani akarnák a mi legszorosabb barátságunkat, akkor is hamar átsegít e rossz pillanatokon az az arányosan jó megalapozás, melyen lelkünk, szívünk viszonya felépült. Megírtam én egyszer - esküvőm előtt-, hogy miképen érzek kedves bátyám irányában; úgy éreztem azóta is, s fogok érezni mindenkor.

69 Süssön csak tisztán a nap fölöttünk a jövőben úgy, mint a múltban, maradjon a felhő állandóan szemhatárunk alatt, s ha mégis köd terjeszkedne vidékünkre, barátságunk melegsége törjön rajta keresztül, mint a magas hegyorom, hová a föld párái nem érnek.

70 Köszönöm meleg sorait hálás érzülettel, s vagyok váltig szívből szerető öccse Pista

71 11. Kőszeg, 1912. márcz. 8-án Kedves bátyám! Köszönöm szíves értesítését. Teljesen osztom felfogását, s a dolog így lesz all right, a hogy kedves bátyám véli. De már az nem all right, hogy a fujtató és a láb rosszul működik! Egy kis kenőcs majd helyre hozza megint, mert hisz tudom a gép alkotó részei „prima" anyagból vannak. De hát az „Itala" autót is hosszú út után meg kell olajozni. A csapágyakat itt ott már a magam gépjén is részesítem effélében, mert a sok mászkálást, mocsárban gázolást bizony én is érzem már, kivált mikor jó „vonuló nap", azaz rossz idő van. Ezerféle vesződségem van, csak azzal nem foglalkozhatom, a mivel babrálni szeretnék. No majd csak elmúlik ez is, mint minden, aminek kezdete volt. Szívből üdvözlöm fészkestül, s maradok a néni kezeit csókolva szerető igaz öccse Pista

72 12. Budapest, 1912. decz. 2-án Kedves bátyám! Bizony meglepetésekkel teljes az emberi sors: a múltkor még vígan szemlélgettünk a Központban, s nem álmodtam, hogy itt ragadjak Budán. Pedig itt vagyok a Vöröskeresztkórházban, hol Mikiit Lumniczer dr. szerencsésen megoperálta, s megszabadította vakbelétől.

73 Hála az Égnek mindenen jól átestünk, a beteg lázmentes, fájdalmakat nem érez, s ma már keveset ennie is szabad. 69. Ez a levél nincs meg. 70. Nem tudjuk, hogy miféle köd terjeszkedett barátságukra. Herman Ottó érzékeny, könnyen sértődő ember volt. Fari Irén-Kőhegyi Mihály: Herman Ottó és Reizner János levelezése. HÓMÉ 1990-1991. 298. 71. MTAKMs 253/43. 72. MTAK Ms 253/44. 73. Lumnitzer József (1863-1921) az Erzsébet kórház sebész főorvosa. 370