A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

A dokumentum különleges értékét az adja, hogy műfajában ez a legkorábbi, amely hiteles tájékoztatást ad egy századforduló előtti miskolci cukrászda árukínálatáról. A múzeumba került fényképek egyike az „első" cukrászda személyzetét mutatja be. (4. kép.) A tulajdonos és felesége mellett az üzletben három segéd és három tanuló, egy kávés kisasszony és egy elárusítólány dolgozott. Az üzletnyitást követően nem sokkal tehát nyolcfős személyzet alakította a cukrászda jó hírnevét. Az üzlet belső helységéről megmaradt, ill. a szalonról készült képeslapok arra engednek következtetni, hogy a Megay cukrászda a város egyik legjelesebb, vagy éppen a legelőkelőbb cukrászdája volt. (5-6. kép.) (A Rorárius cukrászda berendezéseit mind ez ideig azért tartottuk kiemelkedő jelentőségűnek, mert az megmaradt, ill. még fényképről sem ismertük, hogy mi pusztult el a Megay cukrászdában.) A Rorárius-Megay cukrászda belső berendezéseinek összehasonlítására azért nincs lehetőségünk, mert 1909-ben egy gázrobbanás semmisítette meg a Megay cukrászda berendezését. Erről a robbanásról a „Miskolczi Napló" 1909. február 25-i száma a következő tudósítást adta: „Megay Róbert czukrászdája a Széchenyi utcán, a Rósenfeld Pál-féle háznak földszintjén van. Az üzlethelyiség hosszúkás alakú, mélyen benyúló, melynek elején a tulajdonképpeni czukrászda, czukrosbolt van, a hátsó rész pedig egyrészt asztalokkal ellátott helyiség, másrészt pedig a végében műhelyszerű, elkülönített osztály van a kávéskonyhával együtt. A lokalitásnak ez a hátsó része a Szinvára megy. Itt két ablak van. Nemrég Megay üzletének egy részét, amely a Széchenyi utcai fronton van, bérbeadta Rósenberg Sándornak, aki ott üzletet rendezett be. Az átalakítás során különféle szerelési munkálatokat végeztek, s öten tartózkodtak a lakásban, amikor Megay az egyik gázlámpa mellett cigarettára akart gyújtani. Ekkor következett be a robbanás." A kárfelmérésből tudjuk, hogy a gázrobbanás összezúzta a cukrászda hátsó részének berendezését és a kávéskonyhát is. A robbanás az utcai vastag üvegtáblákat szilánkokra törte. Megay Róbert nagyon komoly égési sérüléseket szenvedett. (Ezek nyomait életén keresztül viselte, s így emlékeznek [emlékeztek] rá egykori ismerősei, munkatársai.) A múzeumba került hagyatékban van egy képeslap, amelyet 1910-ben Miskolcról adott fel Megay mester Kassára. Ezen nyíllal jelöli, hogy „itt voltam ezelőtt", majd egy másik helyen, hogy „ez az én házam". Ez a hiteles bizonyítéka annak, hogy a robbanást követően üzletét és lakását feladta a Rósenfeld-házban, s megvásárolta a SzéchenyiSzemere utca sarkán álló emeletes épületet. Ez korábbi házától a Búza tér felé vezető úton a harmadik, ma már nem létező ház volt. Egy év alatt itt alakította ki új cukrászdáját, amelynek emeleti részeiben helyezte el családját és a műhely személyzetét. A földszinti termekben kapott helyet az a cukrászda, amely miskolci legendává vált. Végül is a mester munkájának minősítése, a cukrászda elismerése, hogy a - régi miskolciak mindmáig Megay-saroknak nevezik a két utca találkozásának ezt a pontját. Az átköltözéskor és az új üzlet megnyitásakor Megay nemcsak Miskolcon, hanem országosan is kiemelkedő és elismert képviselője volt szakmájának. A leszármazottak birtokában ma már csak málló darabjai maradtak meg annak a díszoklevélnek, amelyet az 1900. évi brüsszeli kiállításon kapott. A járulékos kitüntetések elkallódtak. A századelő miskolci újságai nem véletlenül csináltak reklámot a sajátos sütemény-készítményeknek, amellyel Brüsszelben díjat nyert. Ez volt az árlapon mindig szereplő 'Bohémtorta', amelyről a Budapesti Hírlap már 1899-ben a következőket írta: „A külföld, bár sok tekintetben előbb van, mint mi, élénk figyelemmel kíséri a magyar ipar termékeit, és igyekszik azt, amit nálunk jónak talál, a saját céljaira felhasználni; nemcsak utánozni, de teljes mértékben magáévá is tenni. így történt, hogy rövid idő alatt Megay Róbert miskolci cukrász újfajta tortát csinált, amelyet Bohém tortának nevezett el. Ez a torta rövid idő alatt népszerű lett otthon, amit a külföld azonnal megérzett. Pischinger bécsi cukorkasütemény-gyáros észrevette, hogy Megay Bohém tortáját nagyban keresik, 340