A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

B.HELLEBRANDT Magdolna: Kelta temető feltárása Bodroghalom-Medvetanyán

edény, egy kantharos.

161 Szórványos füles korsó a 13. kép 23., korongolatlan. Hasonló a fül kiképzése a kistokaji 27. sír korsójának.

162 Emlékeztet Szaniszló formatáblázatán egy hiányos kis korsóra.

163 Nyújtottabb forma, de ilyen jellegű ismert Telekről,

164 melyet a szerző a II—I. századra datál. A 13. kép 18. a 7. sír kiszántott leleteivel volt együtt. Érdekessége a három sorban látható díszítés, mely az agyaggyöngyökön levő cakkozásra emlékeztet. A szórvány leletanyagban két kőtárgyat találtunk: a 10. kép 11. és 12. Ez utóbbi állítólag a 10. kép 2. edényben volt. Azért érdemel figyelmet, mert a váci 27. sír 9. mellékletű kavics is a 27. sír 14. számú edényben volt. Bónis Éva szintén felfigyelt három darab fenőkőre,

165 melyek együtt kerültek elő az 1946. évi 6. számú nagy gödörben csont simítókkal és fazekas hulladékokkal. Elképzelhető, hogy fazekas munkaeszközként használta őket. A temető minden sírja hamvasztásos. Egy hamvasztóhelynek felfogható égetthamus ovális gödröt kibontottunk, a bánya déli végében került elő. Mérete fent (3. kép) 60x90 cm, mélysége 100 cm. 55 cm mélyen vízszintesen egy kormos-vörös csíkot figyelhetünk meg, itt a gödör 80 cm széles volt, legalján 40 cm széles. A gödör metszete körbeégett, s még a jelenlegi járószint is vörös, kormos, égett volt a talaj a gödör mellett, ezt 60 cm-ig tudtuk követni mindkét oldalt. Cserép vagy csont nem volt benne, a gödröt kitöltő hamuban sem. Hamvasztóhelyet Banner Benedek talált Békéscsaba-Fényesen,

166 de ez csaknem hét méter hosszan húzódó 10-12 cm vastagságú hamuréteg volt. Apahidán Kovács István figyelt meg kifli alakú „kőpadokat",

167 melyek macskafej nagyságú kavicsokból voltak kialakítva, kötőanyag nélkül helyezték a kavicsokat egymás mellé, a sírok közötti területen voltak. Hosszúságuk 240-280 cm, szélességük 90-120 cm, a)-f) jelzéssel látta el őket az ásató. Figyelemre méltó a c) jelzésű, mely stratigráfiát ad éppúgy, mint a magyarszerdahelyi temetőnél láthatjuk.

168 Apahidán a) jelűnél égett embercsontot talált Kovács István. Magyarszerdahelyen a „B" hamvasztóhely a temetőn kívül volt, 110x130 cm méretű. Az „A" hamvasztóhely 150x180 cm átmérőjű, ovális alakú volt, 4-5 cm vastag vörös égett réteg volt az 50-60 cm mély gödör alján. Ugyancsak vöröses égett és hamus foltokat figyelt meg Kőszegi Frigyes Penc-Kerekdombnál.

169 A temető a kerámialeletek és a fibulák alapján az LTC,-be

170 sorolható. Kétségtelen, hogy jelentős a helyi őslakosság hatása, például a 2., 4., 5. sír esetében, ezekben nem volt fegyver. Az eddigi leletek alapján nem tettek a sírba orsógombot és nincs fésűs-grafitos edény, de még a formája sem. Temetkezési szokásból annyit még meg lehetett figyelni, hogy ép edénybe itt is tettek cserepet, így például a 4. sír 4. cserép a 4. sír 3. számú fazékban volt. Hasonlót Vácott is láthattunk.

171 161. Todorovic, J. 1974. 21. kép. 162. Corpus II. LXXVI. tábla 8. 163. Németi, J. 1982. 3. kép D 2. 164. Moga, V. 1982. 1. kép 3., 2. kép 3. 165. Bónis, É. 1969. 199., 89. kép 10-12. 166. Banner, B. 1933. 8-9. 167. Kovács, I. 1911. 22-25. 168. Horváth, L. 1979. 43-44., 49. 169. MNM A. XXI. 511/962, valamint XIX. 545/961. 170. Waldhauser, J. 1987. 35. 171. Bolygatatlan sírban voltak cseréptöredékek. Corpus II. Hellebrandt, M. Kézirat nyomdában, 202. 33