A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

A SCHWEITZER CUKRÁSZDA A Miskolczi Értesítő 1842. 24. számában (jún. 7.) az alábbi hirdetés jelent meg: Schweitzer Adolf „Czukrász boltját a' Színház át elleni házába helyezvén a' t. ez. közönségnek eddigi kegyes részvétét hálás köszönettel véve ajánlja magát ezen túl is a' leg ízletesebb czukorsültek, italok 's fagylalt illő áron való ki szolgáltatására."

30 Az 1828-ban megnyílt Jost-féle cukrászda mellett időrendben ez a város második ilyen „szórakozó-helye". Az alapítás idejét tekintve sem számottevő a különbség, hiszen Schweitzer csak áthelyezte üzletét, s „ezen túl is" ajánlotta magát. A műhely és kiszolgáló helyiség a színház mellett egykor volt épületben azonosítható. A meghatározásban az alábbi adatok és dokumentumok vehetők figyelembe: 1. A miskolci Királyi Törvényszék cégbírósági iratainak mutatójában, az egyéni cégek között 50. ikt. sz. alatt találjuk Schweitzer Sámuel cukrász nevét.

31 Innen megtudjuk, hogy 1876. ápr. 16-tól a cukrászüzem tulajdonosa özvegyi jogon Schweitzer Adolfné. Férje tehát - aki 1842-ben cukrászdáját hirdeti - 1876 előtt meghalt. Schweitzerné gyászjelentésével 1900-ban találkozunk (Szabadság c. lap 1900. febr. 7. sz.), s ekkortól válik az üzem tulajdonosává Sámuel, aki cégét 1904. okt. 5-i dátummal (ül. bejegyzéssel) megszünteti. 2.1895-ben jelent meg „Borsodvármegye és Miskolcz város czímtára" c. kiadvány, amely jellegét tekintve az első miskolci név-, foglalkozás- és címlista. Ez pontos kimutatást ad a foglalkozási ágak szerint a városban élő iparosokról és kereskedőkről (is).

32 Eszerint Miskolcon négy cukrász (cukrászda) működött: Krenyiczky Tódorné (Szemere u. 23.), Megay Róbert (Széchenyi u. 26.), Prevoszty Oszkár (Széchenyi u. 68.) és Schweitzer Sámuel (Széchenyi u. 81.). 3. Az 1880. évi népszámlálás anyaga a Városi Építészeti Hivatal iratai között fellelhető a B.-A.-Z. megyei Levéltárban.

33 Ez utcák, s házak szerint tünteti fel a városi polgárokat. Jelzi születési helyüket, évüket, vallásukat, családi állapotukat, foglalkozásukat, s külön rovat jelzi, hogy tud-e írni és olvasni az érintett személy. Ebből a kötetbe foglalt anyagból tudjuk meg, hogy a Széchenyi u. 81. sz. alatt lakik Schweitzer Sámuel, aki Miskolcon és 1841-ben született, foglalkozása cukrász. Testvére a hasonlóan miskolci és 1849-ben született Adolf, aki még nőtlen, s nincs önálló foglalkozása. Ők tehát az 1876 előtt meghalt cukrász gyerekei, az idősebb, aki apja szakmáját folytatja, s a fiatalabb, aki apja keresztnevét viseli. Az előzőekből nyilvánvaló, hogy amikor 1904-ben a cukrászműhely megszűnik, annak tulajdonosa 63 éves (de most még a lehetőség szintjén az is megfogalmazható, hogy ekkor már nem él.) Születési idejét figyelembe véve apja korára következtethetünk. Ez csakis olyan szempontból érdekes, hogy apja 1810 körül születhetett, s bár nem kizárt, számos kérdőjellel felvethető, hogy ő lehetett Miskolc első cukrásza. A ház azonosításában segít, hogy 1900-ban (amikor először számozzák át a városi házakat, s ez egyben az első utcanévadási hullám ideje is), a korábbi 81-es (de a 80. és 79. szám is) 25-ös új számot kap. 1927/29 között pedig - amikor újra számozzák a város házait - 23-as lesz az új szám. S ez a szám marad meg a ház lebontásáig. A Széchenyi u. 23. sz. alatti egykori ház közvetlenül a színház mellett épült a város történetileg egyik legérdekesebb telkeinek egyikére. 1669-ben Forrai János, a város 30. SzendreiJ., 1911. (IV:) 645. 31. VII-1/d. Ce. 50. 32. Sugári., 1895.50-62. 33. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár IV. B. 1602/g. 7. kötet. Felzetén: „Miskolcz Városi 1800. évi népszámlálás" Lélekszám: 24 343 fő. 337