A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

/. kép. Rábel Albert cukrászdája 1933-ban (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Itsz. 30.528) A vendégkörre emlékezve Lövey József említi Pfligler Kálmán doktort és családját. A szemközti házban lakott (a Széchenyi u. 8. sz. alatt) Miskolc legendás emlékezetű személyisége. Minden reggel zakója gomblyukába tűzött virággal lépett be a cukrászdába. Rábel mester már ekkorra kikészítette a stampedli szilvapálinkát, a valódi szilvóriumot neki. Az is szokása volt, hogy nem tudván megbarátkozni a miskolci villamossal, felhúzott ernyővel bárhol, bármikor kiállt a sínpárok közé. S mert mindenki ismerte, még a villamos is megállt neki. A vesztét egy új villamosvezető okozta. A mai Kommün utca környékén ütötte el a sínek között ballagó orvost. A cukrászda mindennapos vendége volt Henszellmann (írásaiban Henszelman) „tanár úr" is, de hosszú sora volt a nagykereskedőknek, pénzügyi embereknek, iparosoknak, üzletkötőknek is. Sokakat vonzott a specialitás, az ún. „Rábel-krémes". A korabeli sajtóból és a visszaemlékezésekből tudjuk, hogy 1 krémesnek 16 fillér volt az ára. „Amikor Frey-ék megjelentek a 30-as években Miskolcon, ők 12 meg 10 fillérért árulták a krémest. Az már szinte üzemi módszerrel készült, s fokozta a konkurenciát." (Tószegi András, 1990.) Lövey József a miskolci vendéglátás történetének (többször is kontrollált) ismerője Rábel Albert egyik végrendeleti tanúja volt. Visszaemlékezése szerint a végrendelet készítésekor Rábel már idős, s bár észbeli képességeit tekintve friss volt, nehezen tudta elviselni, hogy érszűkület miatt egyik lábát el kellett veszítenie. A műtétet követően az üzletben így dolgozhatott felesége testvére, Gyöngyösi Katalin. A múzeum gyűjteménye őrzi azokat a képeket, amely ezt az időszakot örökíti meg. (1. kép) (Erről az időszakról nagyszámú dokumentumot őriz a Magyar Vendéglátóipari Múzeum gyűjteménye is.) Tószegi András miskolci cukrászmester visszaemlékezése szerint Rábel az avasi temetőben nyugszik. Sírjának felkutatása és gondozása része lehet a Magyar Nemzeti Panteon munkálatainak. (Más visszaemlékezések szerint Ráhellel dolgozott sógora is, Saducz cukrászmester, de ő felköltözött Budapestre. Ott nyitott saját üzletet, s ennek a Thököly utcai cukrászdának a leszármazottak őrzik dokumentációs és tárgyi emlékeit.) Az egykor volt épület s a cukrászda történetének új fejezetet nyitott Rorárius Gyula. 1938. november 19-én jelentette meg, s adta tudtul a miskolciaknak, hogy üzletet nyitott „Rabel utóda RORÁRIUS". Továbbá: „Tisztelettel tudatom a régi 334