A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

erővel üzemelő műhelyek száma soha nem haladta meg a négyet.

10 Többnyire rövid ideig tartó, nem számottevő tőkére épülő vállalkozások voltak, s működésükkel a várostörténet eddig nemigen foglalkozott. Alábbiakban, amikor számba vesszük a miskolci nagyhírű cukrászdákat, vagy azokat, amelyekre csak szórványadatok utalnak, mint tárgykörhöz tartozókról, vázlatosan szólunk a miskolci „édes-mesterekről", a cukorka- és a csokoládégyártókról is. A RORÁRIUS CUKRÁSZDA (A 19-20. században Jóst, Silvestri, Prevosti, Rábel, Rorárius tulajdonosnevekkel volt ismeretes) Lövey József miskolci cukrászmester, aki Rábel Albertnél tanulta az édességkészítés művészetét, személyesen is ismerte az üzletben gyakran megforduló jeles orvost, a miskolci Erzsébet Közkórház belgyógyászati osztályának vezetőjét, Henszellmann Aladárt. S természetesen munkáját is, amely a „Miskolci biedermeier" címen, a Reggeli Hírlap hasábjain látott napvilágot, 1934-ben." A miskolci cukrászat történetét ő írta meg először, s a legkorábbi adatai, ismeretei Silvestri Jakab azóta eltűnt kéziratos naplójából származtak. Leírása nemcsak a közvéleményt, hanem a téma kutatóit is befolyásolta, hiszen elérhetetlen alapinformációk sokaságát tartalmazta. Rózsa Tibor - e téma érdemi kutatója - az 1825-1895 közötti időszakot dolgozta fel. Levéltári kutatásai, feldolgozásának tudományos módszere alapvető ismeretekkel gazdagította a „svájci cukrászok miskolci korszaká"-t.

12 Az ezt követő, ún. Rábel-Rorárius időszak az utóbbi kutatások eredményeként (levéltári dokumentumok, visszaemlékezések) vált ismertté. Alapvetően új adatok kerültek elő az államosítás időszakából, s így vált ismertté az ún. „Béke-cukrászda" története. 1971. nov. 23-án adta közre a miskolci napilap, hogy „a Széchenyi u. 3-5. sz. épületeket (volt Rorárius cukrászda) 1971. nov. 25-én, csütörtökön reggel 6 óra 45 perckor robbantással szanálja" a város.

13 Ezzel lezárult ebben az épületben a cukrászda története, hogy több, mint másfél évtized után a HungarHotels felújított Pannónia Szállodájának földszinti részén, a Kossuth-Széchenyi utcák sarkán megnyíljon az új Rorárius cukrászda. 1990 áprilisában városi szenzációnak számított, hogy jogviták miatt lekerült az eredeti felirat, s azóta a „Rori Cukrászda" fogadja vendégeit.

14 E vázlatos áttekintés után a cukrászda történetéről ismereteinket az alábbiakban összegezhetjük. A Korona Szálloda (napjainkban az Avas Szálloda helyén működő különféle, ideiglenes vállalkozások, üzletek) mellett, a Pátria üzletház helyének egy részén 1745ben Vay Ábrahám vásárolt telket a Kecskeméti örökösöktől. 1755-re itt épült fel az ún. Vay ház, amelynek jelentős része még a 18. században görög kereskedők tulajdonába (részben bérletébe) került. (Ez nem tévesztendő össze a mai Széchenyi u. 12. sz. alatti másik Vay-„kúriá"-val.) A Domby-féle felmérés és telkes térkép 1817-ben 10. Az összeírás szerint 1913-1928 között működött a Szeles utcán a „Felsőmagyarországi Cukorkagyár, Deutsch és Pollák Rt." részben ennek volt jogutódja, másrészt az üzem gépeinek felhasználója az 1930-1949 között üzemelő „Kálmán Imre cukorka és csokoládégyár". Ugyanúgy a Széchényi u. 96. alatt működött, mint „Oprável Lajos cukorka- és csokoládékészítő". A Búza tér 8. szám alatti telephellyel 1918-ban alapították a „Miskolci cukorgyár"-at, de egy évtized után nyersanyaghiány miatt meg is szüntették. 11. Henszelmann A., 1934. február 25. 12. Rózsa T., 1975. 241-267. 13. Észak-magyarország, 1971. november 23. 14. Észak-magyarország, 1990. április 330