A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

Miskolc egyébként is igen lázas politikai életet él a reformkorban. Lakossága jelentős része kereskedő, köznemes, reformeszméktől fűtött honoratior, s itt mindaz megtörtént kicsiben, ami az egész országban nagyban lezajlott.

56 A politikai élet középpontjában itt is az ifjúság állt. Szűcs tisztában van azzal, hogy ez a reformokra felkészült, az aktív politizálásra kész ifjúság ereje óriási. Nemhiába jegyzik meg, hogy a magyar arisztokrácia összefogott „az óriási erejű ifjúság megdöntésére". (III. 135.) Az arisztokráciával tehát semmiképpen sem lehet egy platformon az a fiatalember, aki miskolci, késmárki, pesti évei hatására társaival együtt hallatni akarja hangját a politikai életben is. A kisnemes vagy nem nemes értelmiségéért bátran emel szót, s ahogyan ezt naplójába is leírja, úgy bizonyára nem hallgatja el politikai nézeteit a nyilvánosság előtt sem. Erre jellemző példa egy esete. Kistokajban egy alkalommal 1842-ben parázs vitát rendezett egy kisnemessel, aki váltig tiltakozott a közös teherviselés ellen. (III. 133.) S fel is tudja mérni, hogy a borsodi „gatyás nemeseknek" miért nem áll érdekében a terhek közös vállalása. Honnan szerzi ez az ifjúság a híreit? Mi ösztönzi a kor miskolci, borsodi fiatalságát arra, hogy a mindennapok politikájában igen aktívan hallassa hangját? Legelső forrásunk maga az országgyűlés. A diétán megforduló ifjak, juristák társaiknak levélben, részletesen beszámolnak a Pozsonyban történt eseményekről. S ahogyan 1839-ben Telegdy Pál küld részletes beszámolót Pozsonyból Miskolcra Szűcs Sámuelnek, úgy nyilván maga Szűcs is küldi híreit Miskolcra az ország legjelentősebb fórumának vitáiról. Naplóírónk 1839-ben és 1843-ban fordul meg az országgyűlésen, de hogy a közélet mennyire érdeklődésének középpontjában állt, arra az a legjellemzőbb, hogy a Borsod megyei évnegyedes közgyűléseken kívül, szorgalmasan látogatja Pesten tartózkodván a Pest megyei közgyűlést is. A miskolci ifjúsághoz tehát a legközvetlenebb úton jutott a politikai hír. Szűcs, míg Pesten végzi ügyvédi gyakorlatát, rendszeresen látogatja a Privorszky kávéházat, amely őszerinte az ifjúság gyűlhelye volt. (II. 67.) Miskolcon ugyanezt a szellemet akarják meghonosítani, s ennek érdekében hozzák létre a már említett Major utcai tudós társaságot. S ez a politikára kiéhezett, a reformeszméktől fűtött fiatalság segíti hatalomra a reformpártiakat, így többek között a radikális Szemere Bertalant is, a „nagyúri machinatioval" szemben. (III. 104.) De ugyanez az ifjúság találkozik rendszeresen titokban Szemere Bertalannal, hogy győzelemre segítse politikai terveiket. (V. 43.) Előfordult eset ebben a heves politikai harcban, hogy a radikális fiatal miskolci értelmiségre egy, a naplóban megnevezett, hatalomra törő aspiráns fegyvert fogott, s ez a személy is Szemere Bertalan politikai ellenfele volt. (V. 43.) A vegyes házasság ügye természetesen nemcsak az ország ügye, hanem a megyéé is volt. Borsod megyében megbüntették az edelényi katolikus papot azért, mert az nem volt hajlandó egy különböző vallású házasulandó párt megesketni, sőt mi több, a megye még az egri érsek ellen is pert akart indíttatni, mert nyíltan szembeszállt a vegyes házasság törvénye ellen. S elhangzik egy megyegyűlésen az a valóban korszakalkotó és forradalmi javaslat is, hogy az egyházi rend mérhetetlen birtokait osszák fel, illetve jövedelmét fordítsák hasznos nevelési-tanítási célokra. (II. 108., 133-135.) A javaslatból felirat született, a megye tehát letette voksát ebben a radikális kérdésben. Borsod megye politikai élete a megyegyűléseken, a tisztújító gyűléseken zajlott, s ezekben az ifjúság valóban igen nagy szerepet vállalt. Ez a radikális miskolci és borsodi honoratiorréteg a szabadságharc kitörése, az első felelős magyar minisztérium megalakulása után „eszméinek megvalósulását" a legjobb utakon látta haladni, s ezért az eszméért a szabadságharc idején mindent hajlandó volt megtenni. 56. Miskolc társadalmi rétegződését illetően vő. Marjalaki Kiss Lajos: i. m. 1939. 14-18.; Marjalaki Kiss Lajos: i. m. 1959. 30. Kún Miklós: i. m. 1842.; Kilián: 1965. 11-13. 311