A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

házasság követte. A nagyon megszeretett kedves, Herrmann Ede Károly leánya, Herrmann Henriette volt. 1852. március 18-án ment először hozzá háztűznézőbe. Addig róla soha említést nem tett. A hónap végén már el is jegyezte, s néhány hónap múlva, június 2-án házasságot is kötött vele. Az esküvőre „hosszas elmélkedés után" határozta el magát. Figyelmét erre a bájos leányra valaki más hívta fel. Az első látogatás megtette hatását. „Napjaimat és éjjeimet az annyira megtetszett angyali jóságú Henriettérőli gondolkodás foglalá el." - írja naplójában. Március 24-én megkérte a leány kezét, s 28-án meghallhatta „a boldogító igent". Március 31-én csak ennyit írt naplójába: ,,a' Hámorban, végérvényesen gyűrűt váltottunk. Légyen szerelmünk végtelen, mint végtelenek, annak ezen jelképei!!!"

18 Herrmann Henriette nem volt más, mint Herman Ottó nővére, s így a harminchárom éves fiatalember a később ismertté, nagy tudóssá váló polihisztor közvetlen rokoni környezetébe, barátjai körébe tartozott. Vele később nagyon sokszor találkozott.

19 Kettejük házasságára valóban a szeretet és a szerelem volt a jellemző. Bár önmagáról, mint írtam már, ritkán beszélt Szűcs, mégis bizonyára megemlítette volna, ha feleségével - a későbbiek során is - valamilyen komolyabb összetűzése lett volna. Családjukat, házukat, valami végtelen nyugalom és béke tölthette el. Több gyermekük született. 1854-ben ugyan a fiatalasszony első terhességét elvesztette, Emma Róza nevű leánya 1856. január 20-án született (1879-ben Mázer Lajoshoz ment feleségül). Második gyermeke Béla, Károly nevet kapott. Ő 1857. augusztus 3-án született. 1871-ben Iglón német nyelvet, 1876-tól Debrecen melletti Pallagon mezőgazdászatot tanult, majd ugyanezen tanulmányait Magyaróvárott folytatta tovább. 1879-ben Csáklyóra került tiszttartónak. 1881-ben nősült. Felesége: Bozsenik Irma volt. Harmadik gyermeke Lujza volt, aki 1860. május 5-én született. Lujza néni még a második világháború után is élt. Az 1861-ben született Róza nevű leánya 1868-ban, az 1863-ban született György nevű fia pedig 1869-ben, gyermekkorukban meghaltak. így három gyermeket kellett nevelnie. Unokáit nagyon jól ismerte és szerette. Első unokája 1883-ban született. Bélának két gyermeke volt, Emmának pedig egy, még naplóírónk életében. Gyermekeivel mindig a legnagyobb békességben élt. Azokat, amikor csak tehette, meglátogatta, illetve azok látogatták meg őt nagyon gyakran. Szűcs Sámuel a jó családapa és nagyapa példaképe lehetett. Naplójában gyermekeiről oly kedvességgel emlékezik meg, unokáit annyira szerette, annyira örült, ha láthatta őket, hogy kapcsolatukról a napló elolvasása után csak a legjobbakat lehet elképzelni.

20 1889 nyarán, Béla fiához utazik Csáklyóra. Augusztus 13-án indul haza. Naplójában az elválás fájdalmáról csak ennyit ír: „Csáklyót szomorú érzelmek között hagytam el, többé nem igen fogom látni, ottan legelőször 1881-ben, másodszor 1886-ban, harmadszor most voltam." (XIII. 164.) Béla fiát valóban többé sohasem látta. Élete utolsó három hónapjában semmi baja nem volt. Még boldogan részt vett kis szőlője szüretén, október 21-én, valamivel több mint egy hónappal halála előtt közel sem reszkető kézzel írja utolsó naplójegyzetét: „Városi közgyűlés, a decentralizált piacznak a városi tanács által vissza lett állítása nagy zajt okozott." (XIII. 187) Ezen a tanácsülésen még részt vett. Vasárnap, 24-én délután a kaszinóban megjelent, s ahogyan ezt már megszokta, a napi sajtót átolvasta, este fél kilenckor már meghalt. Hirtelen halála nagy fájdalmat okozott a családban. Nagyon szép nekrológgal emlékezett meg róla a Borsod megyei 18. Házasságáról: Sz. S.: VI. 110. 19. Herman Ottó telekvételéről vö. Komáromy József: i. m. 20. Gyermekeiről: Sz. S.-né első terhességéről: VI. 148., 149., Emma: X. 294., X. 296., XII. 235.; Béla: X. 219., 237., XI. 114., 222., XII. 186.; Luiza: VII. 84, 85.; Róza: VII. 150., 151.; György: 180-181. 298