A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

hattá. A miskolci líceumban Regéczi István professzor ismertette meg vele, s néhány magyar társaságbeli társával, a magyar történelem legfontosabb fejezeteit. Itt ismerkedett meg a magyar irodalom múltjával, s itt szerette meg kora jeles magyar íróit. Sokat olvasott Kisfaludy Sándortól, Kisfaludy Károlytól, Fáy Andrástól. Olvasta természetesen Széchenyi munkáit, Bölöni Farkas útleírását, s lapozgatta, tanulmányozgatta kora magyar folyóiratait.

10 így már az iskolai tanulmányai alatt egy a XIX. század színvonalán álló, európai szintű műveltségre tett szert. Radikális nézetei nyilván csak még inkább mélyültek Késmárkon, ahol a reformkori magyar közélet egynéhány jelessé vált férfijával együtt végezte jogi stúdiumait.

11 Tanulmányai meglehetősen szerteágazóak. Elsősorban a drámairodalomban kívánt jártasságot szerezni. Tizenhat éves korában volt először színházban. Látott műkedvelőket, hivatásos színészeket, megnézett ma már jelentéktelen darabokat, valamint klasszikussá érett műveket is. A színházi élmény számára nemcsak az illúzió és a dráma irodalmi élményét jelentette, hanem ennél sokkal többet. A magyar színház hőskora volt ez. A színház pártolása ebben a korban politikai kérdés, nemzeti ügy volt. A színház ebben a korban nemcsak a magyar dráma, hanem a magyar nyelv otthona is volt. A fiatal diák tehát ezért érlelte meg magában a gondolatot, hogy Miskolcon lehetőleg minden színdarabot megtekintsen. Elhatározását meg is valósította, ezenkívül azonban nemcsak Miskolcon, hanem utazásai alkalmával, ahol egyáltalán színjátszás folyt, mindenütt igyekezett valamilyen drámát megtekinteni. Elete során igen gazdag, s magas szintű drámai ismeretre, színi kultúrára tett szert.

12 Tanulmányai közé sok minden más tartozott. Tanult nyelveket, megpróbált zongorát is tanulni, kísérletezett a rajztanulással, s amint naplójából kiderül, nem sok sikerrel. Igazi műfaja, érdeklődésének központja tulajdonképpen naplója s a históriaírás volt. Hivatali pályája sohasem ívelt meredeken felfelé. Szerénysége, említett félszegsége a magas hivatali posztoktól mindig távol tartotta. Országgyűlési gyakorlatot, mint mondottuk, a neves miskolci reformpolitikus, Pálóczy mellett folytatott. Patvarista Pesten volt, s 1841-ben tett ügyvédi vizsgát. Még ugyanebben az évben kinevezték ügyésszé, 1842-ben Borsod megye tiszteletbeli alügyésze volt. Apja halála után elvállalta a megyeszerte ismert miskolci nagybirtokos, Bük Sigmond ügyeinek vitelét. Ezt a hivatalát tulajdonképpen apjától örökölte. 1843-ban az alügyészi hivataláról lemondott, s elzárkózott a neki felajánlott főjegyzői állástól is, pedig ez számára igen nagy megtiszteltetést, s pályája felfelé ívelését jelenthette volna. 1845-ben táblabírói állást vállalt. Amit 1843-ban nem fogadott el, annak egy második helyettesi változatát 1848ban elvállalta. Helyettesítette az aljegyzőt, mert az táborba vonult a miskolci veresszalagosokkal. A szabadságharc bukása véglegesen elkeserítette. Minden hivataláról lemondott. 1850-ben felkérik, hogy legyen városi tanácsnok. Politikai meggyőződése miatt azonban az önkényuralmi rendszert semmiféle formában sem kívánta szolgálni. Ezután birtokaiból élt, csak öt esztendő múlva, 1855-ben hajlandó az osztrák törvényekből vizsgázni, s ugyanekkor az előírásnak megfelelően újból ügyvédi vizsgát tett. Egy jó darabig magánügyvédi praxist folytatott. 1864-ben a Magyar Földhitelintézet Borsod megyei bizottmányának lett jegyzőjévé. 1869-ben, tehát csak a kiegyezés után, lett állami hivatalnok. November 11-én megyei törvényszéki ülnökké választották meg. Emiatt magánügyvédi praxisát feladta. Anyagi tekintetben és egyéb szempontokból nyilván nagyobb jövedelmet jelentett számára ez az állás, mint magánpraxisa. 1871-ben 10. E kérdésről részletesen vö. Kilián: 1972 b) 14-24. 11. Eperjesen Pulszky Ferenccel, Sárosy Gyulával, Vachott Imrével, Vachott Sándorral; Késmárkon: Szontágh Pállal. Vö. Szűcs Miklós kéziratos naplója I. 6 a-b; 23 b;-24 a. HOM Helyt. Gy. Ltsz. 53.4390.15, Szűcs Miklós naplója. 12. Színházi élményeit illetően vö. Kilián: 1972. a) 296