A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

már nagyon korán bekapcsolódott a közéletbe. Évek hosszú során át tagja volt az egyháztanácsnak és az iskolatanácsnak, s ezekben különféle tisztségeket is viselt. Műveltsége meglehetősen szerteágazó volt. Iskolai tanulmányai után kedvelt olvasmánya a klasszikus latin irodalom volt. Latinul és németül rendkívül jól írt, beszélt és olvasott. Jól értette a görög és a héber nyelvet is. Kutatómunkával nem foglalkozott intenzíven, néhány írása azonban megjelent.

3 Ezek részben még életében, részben poszthumuszként láttak napvilágot. Idősebb Szűcs Sámuel ránk maradt naplóját a Herman Ottó Múzeum őrzi.

4 1843. március 6-án halt meg Miskolcon, élete 56. évében. Maga után hagyta feleségét s öt fiát.

5 A hálás fiú naplójában írta meg atyja nekrológját, amelyben pontról pontra elmondja életét, s végül úgy nyilatkozik, hogy ha újra kellene születnie, s ebben az új életében módja lenne, hogy apát válasszon, édesapját választaná. Kétségtelen, igaz, hogy egy példás életű családfő lehetett, aki gyermekeit sok elfoglaltsága mellett maga tanította meg a betűvetésre, aki egy-egy hivatalos útjára gyermekei közül egyet-egyet elvitt, s ahogyan a legidősebb fiúnak, Sámuelnek ezek az utak mindig felejthetetlen élményt jelentettek, úgy bizonyára emlékezetesek voltak azok a többi fiúnak is. Idősebb Szűcs Sámuel öt fiát példásan kitaníttatta. Sámuelből, Miklósból, Lajosból ügyvédet nevelt, Kálmánból mérnök lett, Bertalan pedig ugyancsak mérnöki pályán indult el, később azonban gazdálkodásból élt.

6 A család birtokviszonyai meglehetősen tisztázatlanok és tisztázhatatlanok. Kétségtelen tény, hogy idősebb Szűcs Sámuel soha nagyobb birtoktesttel nem rendelkezett. Néhány szőlőről, s kevés szántóföldről azonban említést tesz a fia, s az öt fiú később még kisebb-nagyobb birtoktesteket örökölt, nagyobbára az anyai ágról. Naplóírónk is örökölt Kecskemét környékén földterületeket, ezeket azonban eladta, s az ebből származó bevételt a család felélhette. Mindössze néhány „kapás" szőlőjét tartotta meg, s ennek termésadatait igen szorgalmasan fel is jegyezte naplójába.

7 Valójában komoly birtoktesteket sohasem örökölt, apjától még jószerével csupán szellemi hagyatékot kapott, ez a hagyaték azonban egy életre elkötelezte. Ez nem jelentett mást, mint 3. Apja megjelent írásairól Szűcs Sámuel tesz említést: Miskolci ügyvédekről. Latinul. In: Benkő: Topographia oppidi Miskolc. 1818. Az 1829-es és 1834-es földrengések Miskolcon. Borsod megyei Lapok (BmL) 1883. 27. sz.; Adatok Borsod megye régi jegyzőkönyvéből és a miskolci helvét egyház múltjából. BmL. 1884. 59. sz. Az utóbbi két cikk természetesen posthumus cikk. 4. Helyt. Gy. Ltsz. 40/1905. Vö. Leszih: i. m: vö. még: Kilián: 1966.

1. 316.; Kilián: 1972.c; 1970. Méret: 130 x 80 mm. Lapterjedelem: 86 a-b. Kötése: fehér pergamen. 1 a lapon: végigírt szöveg áthúzva. 1 b: lap: (Második szakasz) törölve. Alatta: Első rész: „Születésemtől fogva; 1805-dik Esztendeig elfolyt Idő. 25 a) Második rész. 1805-dik Esztendőtől fogva nevezetesen 6-dik Octobertűl." A naplókötet tart: 1813. május 27-ig. A kötet gerincén: Sz. S. naplója. 1787-1817. 5. Idősebb Szűcs Sámuel életrajzát lásd: Szűcs Sámuel: A Szeőts, vagy Szűcs család története. HOM Helyt. Gy. Ltsz. 74.15.2. Kézirat. 5-9. lapok. Sz. S. IV. 42-55. 6. Szűcs Miklós (1820-1886) Vö. Szinyei: i. m. XIII. 1185-1186. Vö. még: Szendrei: i. m. IV. 61., 260., 853.; V. 359. Egyébként maga is vezetett naplót. Vö. Kilián: 1972 b) 4-6.: Szűcs Miklós naplója. Szűcs Lajos: 1828-1904. 1865-ben született Géza nevű gyermeke. Vö. Sz. S. V. 91., 160., 168., VI. 42., 176., VII. 12., 43. stb. Vö. még: Szendrei: i. m. IV. 61., 65., 70., 73., 76., 80., 85., 90., 98., 139., 140., 238., 261. Szűcs Kálmán: 1834. március 23.-1872. dec. 3. Ipari, technikai, talán mérnöki tanulmányokat folytatott. Bertalannal élt Tiszapolgáron, s gazdálkodott. Meghalt Szinán. Életét: vö. Sz. S. V. 95., 118., 171., 172., 181., VI. 46., 79., 92., IX. 169. stb. Szűcs Bertalan: 1827-ben született. 1862-ben Tiszapolgáron gazdálkodott. Vö. Sz. S. V. 14., 44., 59., 156., 159., VI. 108., 133., 138., VII. 31., 51., 56. 7. Szőlőtermésének adatait összegyűjtöttük s kiadtuk. Vö. Kilián: 1968. II. 288-294. 294