A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

CSAPLÁROS István: A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között

testvériesülésének dokumentálására. Ennek megtörténtével újra elénekelték az Isten ki Lengyelhont és megindultak a Vártér felé. A Vártéren a királyi palotából kiözönlő katonaság harci alakzatban állt fel Chrulow tábornok irányításával. Közben a temetőből megérkezett a többezres tömeg. Az élen haladó szerzetes megsebesült és keresztjét átadta egy Nowakowski nevűnek, aki letartóztatása előtti pillanatban átadta egy Lande nevű zsidónak, akit a következő pillanatban már szintén meg is gyilkoltak. Az események alatt a menetelő hívek bátorsága hősiességgel párosult. Kiemelkedtek magatartásukkal az egyszerű nép asszonyai. Körülbelül 200 halottja és mintegy 4-500 sebesültje volt e mészárlásnak.

89 A halottakat a citadella közelében előre elkészített mély árokba temették el névtelenül.

90 Ennyi borzalom vázlatos leírása után rá kell végre térnem a lengyel események magyarországi visszhangjaival Nem tudtam valamennyi újságot átnézni az áldozatok létszámára vonatkozóan, leginkább az irodalmi visszhangok érdekelnek. A magyar sajtónak a varsói véres eseményekkel kapcsolatos híreit, kommentárjait egy fiatal erdélyi tanáríró Szathmáry Károly (1831-1891) kezdi, A lengyel („töredékek 1849-i naplómból") című írásával. A lengyelt a szabadságeszme kivételes bajnokaként mutatja be, akit a szabadság hangja nem hagy nyugodni. „Ide (Magyarországra, Cs. I.) jött, honnan a szabadság dörgő riadása hangzott. Fegyvert kötött, vérét ontani, s ha kell, meghalni az imádott szabadságért. Ilyen a lengyel!..." A bukás után találkozik az elbeszélés szerzőjével, majd visszatér családjához. Amikor otthon mindent rendben talál, levelet ír magyar barátjának, ismét távozik hazulról: „Megyek - írja levelében ki, Visoczky(!) után, ha még harczolhatnánk valahol a szabadságért. Ilyen a lengyel!" A többrészes kis írás, amely az egyes leírt jelenetek végén, egy rövid mondatban aláhúzza „a" lengyel szabadság imádatát.

91 Jó történelmi bevezetésnek ígérkezik az utána következő irodalmi jellegű megnyilvánulásokhoz. A kortárs magyar irodalomban nemcsak az elsősorban női olvasóknak szánt „Hölgyfutár" jár az élen, de egyre fontosabb szerepet tölt be az illusztrált, hetente megjelenő élclap, amiből akkor már kettő is volt. A Jókai szerkesztette „Üstökös" és a korában divatos költő, Tóth Kálmán (1831-1881) „Bolond Miská"-ja. Jókai saját lapjában Kakas Márton álnéven közölt. A muszka csak muszka című versében felháborodik azon, mi minden történik Varsóban: „Mit vétettek? imádkoztak, / S azért legyilkolták őket. / Szent zsolozsmák éneklését. „Uram Isten, légy irgalmas! / Uram Isten, légy irgalmas!" Nem engedné égbe hatni / Káromlás és fegyverdörgés. / A muszka csak muszka". A következő versszakok a vérengzések részletezését, a halottaknak a sáncárokban való temetését, a munka utáni bérdalt éneklik „a fellázadt Varsó-rul". Ilyen dolgok másutt is történtek, de „Az nem történt, hogy a kire / Ily mészárlás vala bízva / Hogysem kardját beszennyezze, / Inkább főbe lőtte magát".

92 A történelemből ismeretes Korf báró és Peicker alezredes öngyilkosságáról

93 tehát tudtak Magyarországon. Az öngyilkossággal csak egyéni tiszti becsületüket védték, de az egész orosz tisztikarét bizonyára nem... Itt kell jeleznem, hogy az 1848-49. évi szabadságharc bukása után első ízben ülhetett össze magyar országgyűlés Budán, amelyen két párt, a „Határozati Párt" és a „Felirati Párt" játszott fontos szerepet, az előző vezetője gróf Teleki László (18111861. V. 8.), volt párizsi magyar követ, az utóbbit viszont a „haza" későbbi „bölcse", Deák Ferenc (1803-1876) vezette. Az országgyűlés az uralkodóházhoz való viszonyt, 89. Uo. 115-122. 90. Uo. 124. 91. Hölgyfutár 1861. IV. 18. 47. sz. 343. 92. Üstökös 1861. IV. 20. 16. sz. 126. 93. Kieniewicz: Mi§dzy ugoda i rewolucja id. m. 147. és Komar id. m. 52. 279