A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
CSAPLÁROS István: A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között
A magyar-lengyel zenei kapcsolatok majd csak akkor mélyednek el igazán, amikor a századforduló nagy zongora- és hegedűművészei ellátogatnak a magyar fővárosba, sőt olykor vidékre is... A főváros Nemzeti Színpadán a Bach-korszak nehéz viszonyai között az 1840-es évekhez viszonyítva a lengyel vonatkozású műsorban visszaesés tapasztalható. A színpadon az egyedüli újdonság Doppler Ferenc új operája, a Vanda. Ennek cselekménye Krakkóban és Bécs körül játszódik 1683-ban. Persze kényelmetlen lett volna a Bécset kisegítő Sobieski Jánost szerepeltetni. Az opera főhősei: egy Sobol nevű lengyel nemes Vanda nevű leánya, az édesapa és Vanda vőlegénye. A férfiak hadba vonulnak Bécs alá, Vanda titokban utánuk megy, vesztére, mert török fogságba kerül. Az egyik török vezér erőszakoskodó fellépése miatt becsülete védelmében a lengyel leányzó öngyilkosságot követ el. Szövegét Bakody Tivadar, a későbbi híres orvosprofesszor írta, zenéjét Doppler Ferenc szerezte. Az operát Szerdahelyi József zenész rendezte, a zenekart Erkel Ferenc dirigálta. Az első bemutatóra 1850. december 30-án került sor. Felújítására csak hat év múlva, 1856. december 16-án, a rendező most a népszerű Sziglegeti Ede, karmestere a zeneszerző testvéröccse, Doppler Károly. A szabadító menekülési tárgyú Benyovszky-opera változatlan formában nem kerülhetett színre, a szabadságharc hőseinek százai még osztrák várbörtönökben sínylődtek, az áthallásveszély túlságosan evidens lett volna. Az opera úgy vált szalonképessé, hogy Afanázia címmel szerepelt a címlapon, és a kiherélt szöveg 1854. január 28-án kerülhetett a nézők elé. A cenzúra csak az osztrák császár 1857. évi magyarországi látogatását követő részleges amnesztia légkörében, 1859. január 13-án már eredeti címével került az operakedvelők elé Szigligeti Ede rendezésében, Doppler Károly karmester vezényletével. Az 1840-es években oly népszerű vén diák, a Zolky, Gotthilf August Maltitz kétfelvonásosa csak egyszer került felújításra 1855. július 23-án Egressy Gábor rendezésében. A kép teljességének kedvéért megemlítem Kobler Ferenc közelebbről nem ismert Krakkói menyegzőjét (1852. április 30.). Az 1860-1861. évi varsói hazafias tüntetések Az ezernyolcszázötvenhat március 30-án, a párizsi békében lezáródott krími háború a feudális Oroszország vereségével végződött. 7/. Sándor cár (1855-1881) megkísérli a birodalom modernizálását, ámde egyúttal folytatja a hagyományos terjeszkedő jellegű külpolitikát. A Lengyelország felosztásában szintén szerepet játszott Ausztria még kiadósabb vereséget szenvedett az olasz-francia-osztrák háborúban. Az 1859. november 10-én megkötött zürichi béke nagy előrelépést jelentett az olasz egyesülési mozgalom útján. Oroszország és Ausztria veresége nyomán valamelyest fellélegezhettek a lengyelek és a magyarok. Egy évvel később Ferenc József császár október 20-án kiadja az októberi diplomát, amely a birodalom némely területének viszonylagos autonómiáját megnöveli. Az egy kb. fél évvel később, február 26-án megjelent februári pátens viszont erősíti a birodalom centralizálását és csökkenti a tartományi országgyűlések jelentőségét. A két nagyhatalom vereségének hatására a Lengyel Királyság fővárosában, de Pest-Budán is rövidesen hazafias, élni akarást kifejező tüntetések zajlanak le. A varsói demonstrációk történetével két lengyel történész is foglalkozott Stefan Kieniewicz 81 és Julián Komar 82 . Az ő nyomukon ismertetem a lengyel események történetét. Az analóg 81. Stefan Kieniewicz: Miedzy ugoda i rewolucja. Andrzej Zamovski w la 1861-1862. Wwa 1962 és Julián Komar: Warszawskie manifestacje patrio tyczne 1860-1861. Wwa 1970. 82. Komar: id. m. 10. 276
