A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a Szepes megyei vásárok és a vásározó Szepes megyeiek 18. század végi történetéhez

Második helyen látogatják a késmárki vásárokat: Batizfalva, Farkasfalva, Gánóc, Hradiskó, Hunszdorf, Alsórusbach, Svábóc. Harmadik helyen keresik fel a késmárki sokadalmakat az alábbi települések úrbéresei: Krig, Kislomnic, Felsőrusbach. Negyedik helyen említik: Csütörtökhely, Arnutfalva és Tamásfalva lakói. A második legnépszerűbb vásározó hely Szepes megye úrbéresei körében Szepesváralja. 46 település lakói említik meg név szerint a 18. század utolsó harmadában, mint olyan helyet, ahol pénzt keresni, adni-venni egyformán lehet. A 46 településből 10 község lakói csak itt vásároztak: Beharóc, Harakóc, Kattyán, Korotnok, Lucska, Mindszent, Orcovány, Polyanóc, Pongrácfalva, Felsőszalók. Első helyen emlegették a szepesváraljai sokadalmakat az alábbi Szepes megyei települések lakói: Almás, Baldóc, Brutóc, Buglyóc, Kolbach, Ólesznó, Pavlyan, Petróc, Grancs, Felsőrépás, Vitkóc, Alsórépás, Olsavica, Podracs. Második helyen: Haraszt, Hrisóc, Kolcsva, Körtvélyes, Velbach, Vlosza, Zaharóc, Zavada, Zlegra, Toriszka. Harmadik helyen keresték fel a szepesváraljai vásárokat az alábbi településekről: Dubrava, Folykmar, Gánóc, Görgő, Jamnik, Kalyova, Nemessan, Olsavka, Richno, Szlatvina és Vojkóc. E német nevén Kirchdorftnak nevezett „kicsiny, de csinos város" Lőcséhez feküdt közel. Ökrös szekérrel sem volt több a távolság kétórányi járásnál. Országosan is híres volt lenkereskedése. Külön is említést érdemel rézbányászata.

7 A 13 szepesi város egyike volt. Az idejáró vásározó úrbéresek összehangóan vallják, hogy „kézi és fogatos munkával", „gané- vagy trágyahordással", „mindenféle termékek fuvarozásával" is pénzt kereshetnek Szepesv'áralján. A harmadik fontos piacozó hely Szepes vármegyében Igló vagy Neudorf városa volt, amelyik a 16 szepesi városból ugyancsak beletartozott abba a 13 városba, melyet hajdanán elzálogosítottak uralkodóink, s Mária Terézia váltotta vissza. Fényes Elek szerint a 16 szepesi városok között „fő és legnagyobb". A Hernád bal partján feküdt. Sóháza, kőbányája, fehércserép gyára, mész- és téglaégetője, papiros, liszt, fűrész és kalló-malmai önmagukban jelentőssé és forgalmassá tették volna. Jelentőségét azonban a 18. század folyamán inkább vas- és rézérctelepei, vas- és rézércfeldolgozása adták. Központja volt a város a szepesi gyolcsfeldolgozásnak és forgalmazásnak, a lentermelésnek és a méhtenyésztésnek is. Utjai is jól járhatóak voltak, s a 18. században még nem szakítottak lakói a lengyelországi kereskedelemmel sem.

8 Iglón módjuk volt a falvak lakóinak a vásározás mellett egyéb módon is pénzt keresni. Vilkóc lakói „e városban igavonó marhával és gyalog pénzt kereshettek", Smizsan úrbéresei „hutákban, favágó helyeken dolgozhattak" és „gabonát fuvarozhattak". Dénesfalva úrbéresei „szántással, fuvarozással" kereshettek Iglón pénzt, „éppen ezért - ahogy vallották - csak lovat tartanak". A csütörtökhelyiek a „gabonát és másszükségen felüli dolgokat" adták el az említett város piacain. Letánfalva úrbéresei Borsodból és Zemplénből bort szállítottak Iglóra, Iglóról pedig Debrecenbe mindenféle árut. E kavalkád közepette az még csak érthető is, hogy 1772-ben mindössze négy település lakói vallották egyetlen piacozó helyül Iglót: Dénesfalva, Domanfalva, Mátéfalva és Teplicske, az azonban már elgondolkoztató, hogy mindösszesen csak 36 községben emlegették vásárait. Első helyen az alábbi 11 faluban: Csépánfalva, Haraszt, Hari7. Fényes, 1847. 274.; Fényes, 1851. i. h.; Bácskai-Nagy, 1984. 81., 146., 149. stb. 8. Bácskai-Nagy, 1984. 109., 145-146. stb.; Fényes, 1847. 273.; Fényes, 1851. i. h. 174