A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a Szepes megyei vásárok és a vásározó Szepes megyeiek 18. század végi történetéhez

nyomában Szepesszombat, ahol 29 település lakói adtak-vettek a megyéből. Teljes sorrend felállítása helyett nézzük azonban a konkrét vásárokat, s a vásározási célból szekerező úrbéreseket. Említettük már, hogy bár nincs egyetlenül kiugró piaci központja a megyének, de a legtöbb településről Késmárk vásárait és hetipiacait látogatták a falvak úrbéres lakosai. Késmárk város maga is földesura két és fél falunak. A középkortól fontos központja a Lengyelországgal folytatott bor- és színesfém, a vászon és posztókereskedelemnek. Bőrgyára - mely tönkre ment ugyan -, sörgyára, még inkább kézműveseinek termékei messzi földről vonzották a lakosokat, s mivel a város élelem-behozatalra szorult, kupecek, haszonra élelmiszert vásároló parasztok, nemesek Borsodból, Abaújból, Gömörből, Zemplénből rendszeresen „feljártak" ide, s az eladott termék árából kézmű- és háziipari cikkeket vásároltak, amit haszonnal értékesíthettek az alföldi falvak lakói között. E Poprád mellett települt várost télen-nyáron járható út kötötte össze a Poprád völgyében húzódva Podolinon és Gniezdán keresztül Ó-Lublóval. A Poprád folyó egyébként is növelte jelentőségét Késmárknak, mert a Dunajecbe torkollva, abból a Visztulába jutva, a lengyelországi kereskedelembe is bekapcsolódhattak a város lakói. Híresek voltak országos vásárai is, de hetivásárai az egész Szepességben a legnevezetesebbek még a 18. században.

6 Öt település lakói - Hanusfalva, Rókus, Sztraska, Oszturnya, Gibel- csak Késmárkon vásároztak Szepes megyéből. E falvak lakói egyöntetűen vallják, hogy a piacozás mellett Késmárkon és annak határában mind „szekeres, mint kézi munkát" rendszeresen vállalhatnak, ezért adásvétel és megélhetésük okán nem kell más városokat felkeresni. Harmincnyolc azon településeknek a száma, amelyek lakói két vagy több vásározóhelyet is felkeresnek, de első helyen mindig Késmárkot választják, mert „gabonájukat" itt haszonnal eladhatják, és „pénzkeresetük mindazonáltal általában Késmárkból vagyon". Sőt némelyek, mint Trips lakói is, „mindenféle gabonának... Késmárkról történő szállításából a lengyel oldalra, ahol aztán ezt haszonnal" eladhatják, - pénzelhetnek. „Gyalog és marhával pénzt kereshetnek" Késmárkon Kisszalók úrbéresei. Richwald lakói „kerti veteményeiket" adják el a városban, s a földesúr engedélyével égetett szenet hordják oda a mestereknek. Relyova lakói a késmárki piacon adott és vett termékek haszna mellett „a közeli Lengyelországba... mindenféle terméket is fuvarozhatnak, de különösen bort". Mengusfalva úrbéresei „földesúri engedéllyel fát adnak el" Késmárkon. Ezt tehetik Hradisko és Landok úrbéresei is. Jurgó és Alsólaps úrbéresei marháikat és a fonalat értékesítik Késmárkon, míg Káposztafalva lakói „más vármegyékből, úgymint Gömörből és Abaújból gabonát és más termékeket hoznak fel haszonra" a késmárki sokadalmakba. Sorolhatnák még a lehetőségeket, de ezúttal elégedjünk meg azon települések felsorolásával, melyeknek lakói több vásárt látogatnak ugyan, de első helyen mindig Késmárkot említik: Busóc, Forberg, Fridman, Gerlachfalva, Holomnic, Hoselec, Jezerszko, Jurgó, Szentgyörgy, Kacvink, Kakaslomnic, Káposztásfalva, Keresztfalva, Alsólaps, Landok, Óleszna, Üjleszna, Letánfalva, Lucsivna, Hundermark, Lipnik, Maldur, Mátyásfalva, Mengusfalva, Müllenbach, Primóc, Relyova, Richwald, Schawnik, Stóla, Kisszalók, Toporc, Tótfalu, Trips, Wiborna, Vidernik, Zsákóc, Zsdiar. 6. Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828ban. Bp. 1984. (A továbbiakban: Bácskai-Nagy, 1984) 63., 72. stb.; Fényes, 1847. 272.; Fényes, 1851. i. h. 173