A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a Szepes megyei vásárok és a vásározó Szepes megyeiek 18. század végi történetéhez

ADALÉKOK A SZEPES MEGYEI VÁSÁROK ÉS A VÁSÁROZÓ SZEPES MEGYEI ÚRBÉRES LAKOSSÁG 18. SZÁZAD VÉGI TÖRTÉNETÉHEZ TAKÁCS PÉTER-UDVARI ISTVÁN Szepes megyének és lakosságának különös történelmi sors jutott osztályrészül. Középkori fényét színes- és nemesfém bányászata, kézműipara, kül- és belkereskedelmi szerepköre, e tevékenységekre épülő sűrű városhálózata „ragyogtatta" fel, de ezt a különösséget királyaink már a 14—15. század fordulóján színezték azzal, hogy a megye kebelében lévő városokból 13-at elzálogosítottak Lengyelországnak mígnem Mária Terézia - az önálló Lengyelország megszűnésekor - 1772-ben visszaváltotta e városo^ kat,

1 de már fényüket, középkori ragyogásukat nem adhatta vissza. 1772-től fokozatos hanyatlás, legalábbis stagnálás tanúi lehetünk e térségben. Az önálló Lengyelország megszűnte, a lengyel nemesség fogyasztói igényének összezsugorodása fokozatosan csökkentette Szepes megyének és városainak jelentőségét. A18. század végén azonban ez a folyamat nem tűnik annyira szembe, hogy a kortársakkal is láttatná a megye hanyatlásának vészjeleit. Sőt, Gömör megyét követve, élen jár Szepes megye lakossága még jó félszázadig a vaskitermelésben, rézbányászatban, ezen ércek feldolgozásában, s talán e megyében a legélénkebb továbbra is a kereskedelem. Fényes Elek még az 1840-es években is úgy látta, hogy Szepes megye „mind vidékének igéző szépségére, mind lakosainak szorgalmára, mind becses kincseire nézve... a legjelesb megyénk közé méltán" számítható.

2 A megye lakosainak vásározó szorgalmát, a kereskedelmet pedig nem győzte csodálni. „A megye természeti fekvése s különféle termékekbeni gazdagsága és a lakosok szorgalma - írta - mind a külső, mind a belső kereskedést virágzóvá teszik, s valóban kereskedést itt nemcsak városiak, hanem falusiak is egyaránt űznek. Fő kereskedési cikkek, melyeket idegeneknek adhatnak el, ezek: durva és fej éri tett gyolcs, fonal, len, pálinka, sör, hízott marha, réz, vas és más ércek, fa, zsindely, deszka, faeszközök, borsó, vaj, juhtúró, sajt, borovicska, méhser, szekérkenőcs, kőedény, papíros, orvosi füvek, újlublyói savanyú víz, hal stb. Vészen pedig: búzát, rozsot a rosnyói, mecenzéfi piacokról; szarvasmarhát Galíciából, Sáros vármegyéből; sertést Abaúj, Borsod, Gömör vármegyéből, juhot Erdélyből, Máramarosból; bort Zemplén, Borsod, Abaúj vármegyékből. Országutai általában véve még sok javítást várnak ugyan, de a jobbak közül valók. Harmincadhivatalok vannak Késmárkon és Ófalun".

3 Amint Fényes Elek is állította, maguk a szepes megyei parasztok, úrbéres szolgálónépek is vallották, hogy megélhetésük egyik elengedhetetlen feltétele az állandó 1. Divéky Adorján: A Lengyelországnak elzálogosított XVI szepesi város visszacsatolása 1770ben. Bp., 1929. 2. Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben I-IV. Pest, 1836-1840; Fényes Elek: Magyarország leírása I—II. Pest, 1847; Lásd még: Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, I—II. Pest, 1851. 3. Fényes, 1847. 271. 171