A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

T.NÉMETH Annamária–NÉMETH Gábor: A szikszói református egyház úrasztali edényei

arabeszk. A kupa paláston 3x2 és 3x 1 poncolt gyémántmetszéses ruta díszítmény, a talpon 3 elfordított hasonló dísz. A pohár fenekén ZG monogramos mesterjegy van.

43 Ehhez hasonló, de más formájú pajzsban lévő jegyet Bobrovszky Ida Szegedi Gáspár debreceni ötvös jegyének határozott meg. Ennek alapján a szikszói talpas poharat is az ő művének tartja.

44 A mester 1645-ben halt meg, tehát, ha elfogadjuk szerzőségét, akkor a darabot 1645 előttre kell datálnunk. Mivel a poháron nincsen ajándékozási felirat, nyilvánvalóan világi használatból került a gyülekezet tulajdonába. Mint fentebb láttuk, 1685-ben a kenyérosztó tányér egyik ajándékozója Török Katalin, aki minden bizonnyal rokonságban volt a poharat hagyományozó Török Jánosnéval. Ha tehát a pohár 1645 előtt készült, akkor több, mint fél évszázadon át volt a Török vagy még más család birtokában. Az 1695-ös összeírás 8. tétele egy „ezüst kalán és két ezüst gyűrő". A kanálról megemlékeznek az idézett 1724-es jegyzőkönyvi bejegyzésben is, ugyancsak szerepel az 1891-es leltár 11. pontjaként, mint „pohártisztító ezüst kanál". Azt, hogy a pohártisztító kifejezés milyen funkciót takar, nem tudjuk. Tény, hogy a jelenleg meglévő tárgyak között egy erősen rongált merítőjű reneszánsz kanál van (7. kép). Ezüst, pajzs alakú öblös préselt fejéhez a hátoldalon végigfutó bordával vékony csavart nyél csatlakozik, amelynek végén két félből összeforrasztott üreges gömb van a forrasztást takaró gyűrűvel. A merítő belső felén utólagosan bekarcolt „ECL" felirat látható, nyilvánvalóan az „ecclesiáé", „ecclesia tulajdona" megjelölésre való utalásként.

45 Ez az a reneszánsz kanáltípus, amely a XVI. század végétől csaknem minden városi mezővárosi polgár hagyatékában is megtalálható.

46 Az 1695-ös inventárium 6. darabja „egy meszelyes, lógó talpú ezüst pohár", amely a későbbi leltárakkal nem azonosítható, azonban a meglévő tárgyak között található egy talpas pohár, amelynek alsó talpszegélye pótolt (8. kép). A részben tűzaranyozott ezüstpohár

47 szájpereme körül és a talpgyűrű két oldalán vésett arabeszkes díszítés van. Alján egy beütött mesterjegy található, amelyet ez ideig nem sikerült meghatározni. 43. Mag.: 18 cm, száj átm.: 9,1 cm, talp átm.: 7,8 cm. 44. Bobrovszky I. i. m. 134., 147. az ötvösre vonatkozó adatokat közli, e szerint 1621 és 1645 között található Debrecenben. A szerző jelen poharat is az ő művének tartja. 45. Hossz.: 19,3 cm. 46. S. Lovag Zsuzsa-T. Németh Annamária: A tolnai XVI. századi kincslelet. Fólia Archaeologica 25/1975/240-242. 47. Mag.: 20,7 cm, száj átm.: 10,5 cm, talp átm.: 9,7 cm. 157