A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

T.NÉMETH Annamária–NÉMETH Gábor: A szikszói református egyház úrasztali edényei

Tagolt talpának két kidomborodó sávján trébelt tojássor és lándzsalevéldísz. A gyűrűvel tagolt nodus két oldalán öntött, plasztikus virágdísz. A test alsó részén lándzsalevélsor, a nyak alatt trébelt tojássor. A test felső részén hullámvonallal díszített vésett vonaldísz alatt két sorban vésett felirat: „EGREGII: LAURENTII: NAGLDE VÁ- | MOS:RELICTA:BARBARA TOT:ET: EGREGII JOANIS:NAGLDE GESZTILLRELICTA:ANNA: / KIRAL EARQ:HAEREDES:VSIBVS:SACRIS:IN:ECCLA:SZIKSZÓVIENS ME CONSECRARVNT PÁST ECCLAE:CASP GELEI" alatta mondatszalagon „ANNO 1635." A kiöntő alatti oldalon babérkoszorúban hat sorban „AURO / ORNAVIT / JOAN: 16-39 / MUSZKA: / ET CON. MAR KAPPAN" . Csőrös kiöntőjének szélén gyöngysor, alatta maszkos dísz, fülén herma és maszk díszítés. Talpán MB beütött mesterjegy.

36 Újabban Bobrovszky Ida az előkerült források alapján Miskolci Bálint debreceni ötvös személyéhez köti.

37 Formailag a fennmaradt magyar emlékanyagban egyedülálló kanna, leginkább németalföldi előképekre vezethető vissza. Az intenzív kapcsolat, ami a magyarországi protestáns egyházak és a németalföldiek között fennállott, elégséges magyarázatot ad arra, hogy egy jelentős mezőváros gyülekezete ilyen kannával rendelkezzék. Mint a forrásadatokból is kitetszik a kannát a keresztelési szertartásoknál használták. (Érdekes, hogy az igényes kivitel és az egyértelmű egyházi funkció ellenére nem készült hozzá keresztelő tál. Ugyanakkor erős rokonságot mutat az 1618-ban I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna által a sárospataki református egyház számára készíttetett nagyméretű ezüst keresztelő tállal.) A donációs feliratban szereplő két özvegy a szikszói eredetű Nagy családhoz kötődik, amely népes köznemesi famíliaként a környékre is elszármazott, mint a kannán is olvashatjuk, (Sajó)vámoson és Gesztelyben is éltek. 1679-ből való a következő feljegyzés, amely szerint „Ubrisi Pálné, azelőtt Jászi Jánosné Szabó Kata hagyott úr asztalához egy aranyos ezüst pohárt, egy icésnyit, azonkívül templomra két hordó bort".

38 Az 1695-ös leltárban két icés méretű pohár is szerepel. A 2. sorszámú „egy budai icés, aranyas cápa pohár" és az 5. „egy icés, az talpa felé aranyas abroncsú ezüst pohár". Talán ez utóbbival azonosítható, mivel mint eddig is láttuk, igen jó, a lényeget megragadó leírásokat adtak s ha cápázott lett volna a felület, valószínűleg megemlítették volna. Ilyen meggondolások alapján azonosíthatjuk Varga József leltárának 2. tételével. („Egy úrvacsorai pohár ezüstből, kívül és belől aranyozott.") Ez a darab a meglévők közül eggyel sem azonos és nem szerepelt a századvégi kiállításon illetve publikációkban sem. Valószínűleg egy egyszerű ezüst pohár volt és nem tartották lényegesnek. 1685-ben Baczoni Andrásné, Nyíró Anna testamentumában nemcsak zálogolt pincét és három hordó bor árát hagyta az eklézsiára, hanem, mint a végrendelet 2. tételeként olvashatjuk: „egy ezüst pohár, kívül belől aranyas és szegeletes, azt hagyom az úr asztalára, a szikszaira".

39 A tárgy ma már szintén nem található meg. Egy másik 1685-ös bejegyzés az alábbiakról tudósít: „Ez idő tájban Szemere Sigmond feleségével, Török Katával Isten dicsőségéhez való buzgóságábul csináltattak az úr asztalához egy arannyal egészen megfuttatott ezüst tányért, melynek kerületire mind maga, mind felesége neve fel vagyon metszve ily formán: G. D. Sigismundus Szemere et consors Catharina Török hoc opus fieri curarunt".

40 Ez a darab természetesen szerepel 1695-ben a 10. sorszámon, ugyancsak megtalálható 1891-ben is (9. tétel). Jelenleg 36. A jegy rajza azonos: Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek. Budapest, 1936. Nr. 547. Michael Béri debreceni ötvös jegyének rajzával, de Kőszeghy a kannát nem említi. 37. Bobrovszky I. 74., 147. Képe: 75-76. kép. 38. Szikszó, protokollum 24. 39. Uo. 24-25. 40. Uo. 26., Abaúj-Torna vármegye i. m. 355. Képe: 354. 155