A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
NOVÁKI Gyula: A borsodi földvár sánca
csak az akkori külső oldalt érintette 50-70 cm szélességben. A beljebb eső gerendákat nem érte tűz, a helyükön maradtak és ott korhadtak, vagy porladtak el. így a sáncszerkezet világosan elénk tárult. Négy rekeszes szerkezet futott végig a sáncon, szorosan egymás mellett, belül közös hosszanti irányú gerendafalakkal. A hosszanti gerendák a 10-11 m között, a 7-8 m között, az 5,8 m-nél és végül a 4,3 m körüli vonalban bontakoztak ki. A negyedik szerkezetnek a telep felé eső belső szélén a gerendafal a sánc oldalával együtt teljesen elpusztult, leomlott. Az egyes rekeszsorok szélessége nem egységes, de mérésüket a rossz állapotban való fennmaradásuk is nehezíti. A külső sor kb. 260-280 cm széles volt, a két középső 220, illetve 340 cm-t mutatott. A sánc belső szélén lévővel kapcsolatban, mivel az egyik fala elpusztult, csak becsléseink lehetnek, szélessége 250 cm-ig maradt fenn, ennél valószínűleg nem is volt sokkal több. A hosszanti irányú gerendafalakat a sáncirányra merőlegesen rövid gerendafalak kötötték össze. Ezek igen hiányosan kerültek elő. Az azonos irányú, egymás alatti gerendák itt sem érintkeztek egymással, közöttük föld volt. Az egész szerkezet máglyarakásszerűen készült, a gerendákat derékszögben, váltakozó irányban, csapolás nélkül rakták egymásra. A 2/a periódusból a szelvényben négy gerendaszintet tártunk fel. Ehhez hozzá kell még számítani a felső részben már korábban elpusztult, de a metszetfalban világosan megállapítható további gerendaszinteket. Összesen 11 szintet tártunk fel a sáncmaradványban, kb. 300 cm vastag rétegződésen belül. A négy rekeszsor megmaradt együttes szélessége közel 9 m, amihez a sánc belső szélének lepusztulása miatt még kb. 0,5-1 métert hozzászámolhatunk. 21b építési periódus (1-11. szint, 10. kép). A 2/a periódus külső fala a 10-11 m között leégett és ledőlt, ennek kijavítását jelenti a 2/b periódus. A sáncszerkezet ugyanaz maradt. A ledőlt részt azonban nem újították fel, hanem 3 méterrel kijjebb emeltek egy gerendafalat a sánciránnyal párhuzamosan. Az erre merőleges, keresztirányú gerendák minden szintben előkerültek, egymástól átlag 80 cm-re feküdtek, néha valamivel messzebb. A felső részen csak a külső oldalt jelentő falig értek, de az alsó négy szintben 20-40 cm-re kinyúltak. Úgy tűnik, hogy belső végüket egyszerűen rátámasztották a 2/a periódus leomlott külső szélére. Ez a toldás a külső oldalon nem volt függőleges, hanem kb. 70 fokos szögben, rendkívül meredek falat képeztek ki, amivel nyilván a megelőző sánc leomlott oldalát kívánták biztonságosabban megtámasztani. Ebből a toldásból 11 szintet sikerült a szelvényben feltárni. Ehhez hozzászámíthatjuk a felső részből a metszetfalban megállapítható további hármat, így összesen 14 gerendaszintet találtunk. Ha feltételezzük, hogy a sánc belső széle nem változott e javítás során, akkor a kijavított sánc teljes alapszélessége kb. 13 m volt. A felépítményből egyik periódusból sem maradtak nyomok. A sánc eredetileg 2-3 méterrel lehetett magasabb. Belső oldala valószínűleg alacsonyabb, talán lépcsőzetes volt, tetején pedig gerendából, vagy sövényfalból mellvéd futhatott végig. A sánc építésének a kora A sánc és a telep szoros összefüggésben volt, időrendjük meghatározása csakis együttesen lehetséges. A sánccal körülvett egykori telep régészeti ásatása azonban még nem fejeződött be, ezért a végkövetkeztetésekre ma még nincs lehetőség. A sáncban és a belső telepen előkerült leletek kiértékelésével L. Wolf Mária fog foglalkozni, előzetes megállapításokat azonban már közzé tett. A keleti sáncban viszonylag sok lelet került elő, ezek alapján a következőket írja. A sáncnak őskori előzménye nincs. Építéséhez a megelőző, X. század eleji nyílt 142
